Amint szülővé válik az ember máshogy tekint hisztiző gyermekre. Milyen megoldások vannak ezek elkerülésére, illetve kezelésére?

15640_90117-anna-panka-hiszti-bi-d000114110a3e9eff06c8A dackorszak kezdete körülbelül egy éves kortól várható egy babánál. Ilyenkor más sok mindent képes megcsinálni, de az elképzéseinek nem mindig tud eleget tenni. Gondolatvilága és cselekvőképessége akadályba ütközik, ebből fakad a pici viselkedése. A hisztis kisgyermek minden esetben kivált a szülőből  valami reakciót.

Előfordul gyakran, hogy engedékenységgel kezelik a helyzetet, amit a későbbiekben a gyerekek ki is használnak majd. Gyakorlatilag tapasztalják, hogy ezzel elérik a céljukat és jól bevált módszerkén  alkalmazzák majd. A továbbiakban örökös gyermek- szülő harc maradhat ezek miatt. A gyerek akar a szülő enged, mivel ezt szokta meg.

A piciknél a fáradság, éhség, is kiválthatják a hisztit, igazából felnőtt korban is ingerültebbek és nyűgösebbek vagyunk ezekben az esetekben. Létezik dac megelőzési módszer. Ismerjük a gyereket, tapasztaljuk mikor, hol és milyen módon várhatóak ezek a kirohanások. Fontos, hogy előreláthatóak legyünk, gondoljuk át hova indulunk mikre lesz szükség a gyermek elégedettségéhez.

Például, ha a homokozóban minden gyerek lapáttal játszik, érdemes magunkkal vinni a sajátunk számára is egyet, mielőtt felfedezné annak hiányát és kitörne a baj. Elengedhetetlen a jó kommunikáció, már egészen kicsi korban is eltudjuk a gyereknek magyarázni mit szabad és mit nem, illetve milyen következményekre lehet számítani. A beszélgetéseknél a kicsi megérti a szülő által elmondottakat, ha kérdése van felteszi azokat, amire lehetőségünk van megfelelően válaszolni.

Így a viselkedésében is pozitív változásokra számíthatunk. Persze nem lehet teljesen  kiküszöbölni az összes hisztit, mindig lesznek olyan helyzetek mikor elkerülhetetlen. Nyilvánosan, például boltban, utcán elég kellemetlenül érezheti magát a szülő, ha gyermeke toporzékolva ordít. Ilyenkor nem jó megoldás a kétségbeesés, düh és a szégyeneztettél való foglalkozás. Ne másokkal legyünk elfoglalva, hanem a kicsire koncentráljunk. Jól bevált taktika a figyelemelterelés, bohóckodás vagy hagyni, hogy megnyugodjon magától, a leszidással nem sokra megyünk.

A dacos kitörés közben is meglehet vele beszélni a dolgokat, kompromisszumukat kötni, ami mindkét fél számára kielégítő. Előfordul, hogy nem tudjuk mi lehet a pici problémája. Ilyenkor a megoldás egészen egyszerű, meg kell kérdeznünk tőle. Nagyon fontos, hogy a határokat betartsa a gyerkőc, ennek érdekében szabályokat lehet felállítani, amivel tisztában kell, hogy legyen a gyerek is.