A legtöbb gyerek tiltakozik az alvás ellen, ami nem csak neki, hanem nekünk, szülőknek is káros.
Biztos, hogy közöttünk is akad olyan, aki rémálommá változtatott minden estét a szülei számára azzal, hogy nem volt hajlandó lefeküdni aludni. Amikor a szüleink bejelentették, hogy irány az ágy, akkor mindig jöttünk a különböző kifogásokkal, mint például azzal, hogy éhesek, szomjasak vagyunk, mosdóba kell mennünk.

Ezek valójában burkolt, vagy nyílt tiltakozások voltak, hogy még nyerjünk egy kis időt. Ettől a szüleink azonban a hajukat tépték, mert lehet, hogy dolguk lett volna, vagy beszélniük kellett egymással.

A gyerekek esti időhúzása minden nemzedéknél visszatérő probléma, amit néhány szülő inkább a gyerekre hagy, és engedi, hogy akkor feküdjön le, amikor akar. Ez viszont rossz ötlet, mert a tudósok már bebizonyították, hogy a rendszertelenül, vagy este kilenc óra után fekvő gyerekek, sokkal rosszabbul teljesítenek másnap, mint azok a társaik, akik rendszeresen ugyanakkor mennek az ágyba.

Ez azért van, mert a természetes életritmus felborul, s hiába alszanak, az alvással töltött idő alatt nem tudják megfelelően kipihenni magukat a gyerkőcök.

Egy elmélet szerint a gyerekek azért nem szeretik az esti lefekvést, mert régen, amikor még nem házakban éltünk, akkor a kicsik könnyű prédák voltak a vadállatok számára ezért a csemeték nem a kunyhóban érezték biztonságban magukat, hanem a sok felnőtt között.

Mivel manapság a világ számos pontján még egy helyiségben alszik az egész család, ezért az esti időhúzás csak a nyugati civilizációban ismert, ahol a gyereknek külön szobája van. Ezért is fél a legtöbb kicsi, hogy ijesztő lények bújnak meg a helyiségben.

Annak érdekében, hogy ezt megszüntessük, tegyünk őrzőfényt a szobába, hagyjuk nyitva az ajtót, kapcsoljunk be kellemes relaxációs zenét, vagy találjunk valami olyan megoldást, ami csökkenti az egyedüllét érzetét.

Ha a gyerek este megint elkezd valamilyen kifogással jönni, akkor adjunk neki egy-két percet, de csak akkor, ha közben beszélgetünk vele, mert lehet, hogy történt vele valami napközben, ami nyomasztja.

A legjobb, ha az estének kerekítünk egy rituálét, aminek része az esti mese! Ám ez nem azt jelenti, hogy ültessük le a kicsit a tévé elé, hanem fektessük be például az ágyunkba arra az időre, amíg felolvasunk neki, vagy mi magunk is kitalálhatunk egy történet. A lényeg, hogy mindig ugyanakkor kezdjük, és ugyanaddig meséljünk, mert a gyerkőc itt is kitalálhatja még, hogy hosszabb ideig tartson a mese.

Az esti rituálé részével tehetjük azt is, hogy együtt ellenőrizzük a kicsivel, hogy ki van-e készítve reggelre a ruhája, kedvenc játéka, amit az oviba visz, illetve az iskolai felszerelés, ha alsós gyerekről van szó.

Miközben ezeket nézzük át, beszélgessünk a kicsivel, mert sokkal jobban megnyílik, és elmesél olyan dolgokat is, amelyeket máskor úgy kell kiimádkozni belőle.

Az esti rendszer legalább annyira fontos, mint a reggeli. A lefektetés idejének állandósítása talán nekünk még fontosabb is, hiszen tudjuk, hogy hogyan spóroljunk az energiánkkal, türelmünkkel, és miképpen tegyük bensőségessé az esti rituálét. Ha pedig mindent jól csináltunk, akkor jut egy kis időnk arra is, hogy a párunkkal legyünk.

(Forrás: bien.hu)