Nem mernek a szüleik elé állni azok a diákok, akik inkább sumákolnak, minthogy megmondanák, hogy rossz osztályzatot kaptak.
Szülőként eljön annak a napja, hogy a gyermekünk iskolába kezd járni. Ezekben az években, hacsak nem zseni a nebuló, előfordul, hogy a csemete fancsali képpel jön haza, és elmondja, hogy kapott egy egyest, kettest, vagy hármast.

Ám nem mindig ilyen egyszerű a rossz jegy bevallása. Előfordul, hogy a gyermekünk nem meri elmondani, és inkább azt füllenti, hogy még nem javította ki a tanár a dolgozatot, az iskolában hagyta az ellenőrzőjét, vagy éppen beszedte azt a tanár. Ezek mind csak kifogások, hogy időt nyerjen arra a diák, hogy összeszedje a bátorságát, és elmondja a rossz osztályzatát, ám ez az idő sose jön el, mert továbbra is fél, és a baj csak nagyobb lesz.

A diákok és a jegyek eltitkolása évtizedes jelenség. A diákok olykor képesek olyan extrém dolgot kitalálni annak érdekében, hogy meg nem történtté tegyék az egyest, hogy meghamisítják a naplót, és az egyest átírják négyesre, vagy beírnak maguknak néhány ötöst.

Ám ezek a dolgok sosem maradnak titokban, és a gyerek csak azt éri el, hogy egy kis fejmosás helyett, hatalmas botrány robban ki, mert már nem az egyes a baj, hanem a hazugság, átverés, becsapás, s erre már nem elég szankció a szobafogság, tévé, és számítógép megvonás.

A következő egyesnél ugyanis meg fog ismétlődni az egész szituáció, mert a diák még jobban félni fog. Ezért azt kell kiderítenünk, hogy miért van az, hogy a gyerek inkább titkolózik, és vállalja a keményebb büntetést, mint azt, hogy őszinte hozzánk?

A titkolózás oka lehet az, hogy azt éreztetjük az iskolás gyerekünkkel, hogy ötösöket várunk el tőle, és megengedhetetlen, hogy ennél rosszabb osztályzatot kapjon, mert akkor csalódni fogunk benne.

Annak érdekében, hogy ennek a gondolkodásmódnak elejét vegyük, fontos, hogy ne a jegy számítson a számunkra, hanem az, hogy mennyi erőt és energiát fektetett abba a gyermek, hogy például hármast kapjon. Elvégre mi is voltunk diákok, és nagyon jól tudjuk, hogy könnyű ötöst kapni egy engedékeny tanárnál, míg egy szigorúnál már a hármas is felér egy ötössel.

Ugyanilyen fontos dolog, hogy mindig azt éreztessük a gyermekkel, hogy nekünk mindent elmondhat, és nincs szükség titkolózásra. Ha esetleg problémája van az iskolában, akkor azt sem kell magában tartania, hanem nyugodtan elmesélheti. Mindemellett nézzünk magunkba, hogy mennyire irreális elvárásokat állítottunk a gyermekünk elé!

A jegyek eltitkolásának egy másik, sokkal súlyosabb, oka is lehet. A fizikai erőszak. Ettől minden gyerek sokkal jobban retteg, mint egy veszekedéstől. Sajnos a mai napig hallhatunk a környezetünkből, vagy egyenesen a gyerekünktől, olyan híreket, hogy egy diákot azért vernek meg a szülei, mert rossz jegyet kapott.

Ezek a történetek még abban a gyerekben is félelmet keltenek, akit sose ütöttek meg a szülei. Erre a legegyszerűbb megoldás az, ha sose alkalmazzunk testi fenyítést egy rossz jegy miatt, és biztosítjuk a gyermekünket arról, hogy sohasem fordulhat elő az, hogy megütjük őt.

A jegyek eltitkolását ma már megnehezíti az, hogy egyre több helyen e-ellenőrzőt és e-naplót vezetnek be. Ezeknek az a lényege, hogy a diáknak már nincs papíralapú ellenőrzője, tehát nem tud jegyeket hamisítani. Ennél a rendszernél a szülő kap egy jelszót, amivel be tud lépni az internetes oldalra, és saját maga nézheti meg, hogy milyen osztályzatai vannak a gyermeknek.

Sokan nem örülnek ennek, mert szerintük ez a rendszer csak tovább rombolja a szülő-gyermek között bizalmat, ám ez a bizalom nem csak iskolai osztályzatokon alapul, éppen ezért fontos, hogy mindig őszintén beszéljünk a gyerekünkkel, és éreztessük, hogy tőlünk nem kell félnie, és nem szégyen, ha elénk áll, és azt mondja, hogy segítségre van szüksége a tanulásban.

(Forrás: divany.hu)