Újra látható a világ leghíresebb sótartója, Benvenuto Cellini sótartója, a „Saliera”. A híres műtárgynak otthont adó bécsi Kunsthistorisches Museum (Művészettörténeti Múzeum) Kincseskamra (Kunstkammer) nevű része mintegy tíz éven át zárva tartott, de a közelmúltban a tárgyak restaurálása után újra megnyitották és teljes pompájában fogadja a látogatókat, amolyan múzeum a múzeumban a maga 20 termével, 2717 négyzetméterével 1000 évet felölelő különlegességeivel.

A középkortól a reneszánszon át a barokkig a legértékesebb, legkülönlegesebb és legritkább tárgyak gyűjteménye vált ismét látogathatóvá. A Habsburg császárok és hercegek híres műgyűjtők voltak, közülük is Rudolfhoz álltak közel a művészetek. A kuriózumok között több olyan tárgy is található, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak: kövek, korallok, cápafogak, ez utóbbit sárkányfogaknak vélték. A korabeli művészek pedig ezekből a természeti tárgyakból műremekeket alkottak. Jelenleg összesen 2200 tárgy került a látogatók elé. A faragványok, órák, festmények, szobrok, faliszőnyegek, érmék, fegyverek, Mária Terézia egyik reggeliző készlete és a bonyolult játékautomaták között a legnagyobb szenzáció Cellini híres sótartója, a Saliera.

A XVI. századból származó, 26 centiméter magas és 34 cm széles aranyműves remeket I. Ferenc francia király megrendelésére készítette a mester aranyból, elefántcsontból, ébenfából és zománcból. Később IX. Károly II. Ferdinánd tiroli főhercegnek adományozta. A sótartó Cellini egyetlen eredetiben megmaradt alkotása. A sótartó a Földet ábrázolja allegorikus figurákkal, a tengert (Neptunus) egy férfialak, a földet (Ceres) egy nőalak személyesíti meg. A férfi kezében tar egy hajót, amely maga a sótartó.

A manierista remekmű önmagában is csodálatos, de regénybe illő elrablásának története is. 2003-ban a múzeumból elrabolták a páratlan műkincset. Két hónappal később az International Herald Tribune-ben hirdetés jelent meg a műtárgy visszavásárlására tett ajánlattal. A rabló ezután váltságdíjat követelt. Mobiltelefonját sikerült beazonosítani, pontosabban az üzletet, ahol a telefont vásárolta, valamint az üzletben rögzített biztonsági kamerás videofelvétel alapján az arcképét is. Miután arcképét viszontlátta az újságokban, feladta magát a rendőrségen. Elvezette a rendőröket egy erdőbe, ahol egy ládában elásta a műkincset. A Sótartó közel 1000 napos távollét után karcolásokkal és sérülésekkel, de visszakerült a múzeumba.

A Kiincseskamrát időkeret lefoglalása (online vagy a helyszínen történő) után lehet megtekinteni.