A mai napig kitart a tévhit, amit Duncan McDougall amerikai orvosnak köszönthetünk.Duncan McDougallMég 2017-ben is sokan képesek azon vitatkozni, hogy a lélek létezik-e? Ezzel a kérdéssel már a múltban is sokat foglalkoztak a tudósok. Így tett például az 1866-ban született Duncan McDougall is, aki makacsul hitt abban, hogy az embereknek van lelke, aminek meg lehet mérni a súlyát.

Az amerikai tudós tulajdonképpen ennek a kérdésnek a vizsgálatára tette fel az egész karrierjét. Duncan McDougall 115 évvel ezelőtt kezdett kísérletezni, amikor tbc-ben szenvedő, súlyos beteg emberek között dolgozott Massachussetben. Duncan McDougall hat pácienst választott, akik között volt tbc-s, diabéteszes, és egy személy, akinek betegségét orvosilag nem azonosították.

Mivel az orvos azt feltételezte, hogy a léleknek van tömege, ezért úgy gondolta, hogy az emberek veszítenek a súlyukból, amikor meghalnak, emiatt úgy alakította át a haldoklók ágyát, hogy az egyfajta mérlegként működjön.

A vizsgált személyek szinte mozgásképtelenek voltak, amikor az orvos kísérletezni kezdett velük. McDougall precíz ember volt, vagy legalábbis annak tartotta magát, úgyhogy a lehető legtöbb részletet feljegyezte a kutatása során. Leírta például, hogy az alanyok mennyi időt töltöttek az ágyon, mennyi volt a testsúlyuk, amikor odakerültek, pontosan mikor állt be a halál.

A testnedvek (például verejték), különféle gázok (oxigén, nitrogén) távozását is gondosan lejegyezte. Ezt követően azt mérte le, hogy a halál után mennyire csökkent a testsúly. Ez 21 gramm volt, tehát McDougall úgy döntött, hogy a lélek létezik, a súlya pedig pontosan ennyi.

Az orvos kontrollcsoportot is használt, amiben tizenöt kutyát vizsgált meg. Az ebek azonban nem vesztettek a súlyukból, miután elpusztultak. McDougall ebből azt a következtetést vonta le, hogy az állatoknak nincs lelke. Amikor ő maga is felfeküdt az ágyra, majd erősen kifújta a levegőt, akkor se mért súlyvesztést.

Mindezt látva nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy arra gondoljuk, a kutató kísérlete kudarc volt, ám McDougall szentl hitte, hogy igaza van, ezért 1907 márciusában könyvet adott ki arról, hogy a kutatási eredményei szerint kijelenthető, hogy az emberi lélek 21 grammot nyom, mert a halál beállta után ennyit veszít a testsúlyából az ember. 1911-ben azzal került a figyelem középpontjába, hogy kijelentette, hogy az emberi testből távozó lelket le lehet fényképezni.

Miután az orvos kijelentése napvilágra került, megszaporodtak a kritikusai. Augustus P. Clarke például azzal cáfolta a kutatási eredményt, hogy a 21 grammos súlyvesztés oka valószínűleg az, hogy a halál beálltakor a tüdő nem hűti tovább a vért. Ennek következménye, hogy hirtelen megemelkedik a test hőmérséklete, ami nagyfokú izzadsággal, és így fogyással jár.

Egy másik kritikus, Karl Kruszelniczki azt kifogásolta, hogy a kutató hat alanyt vizsgált meg, de csak egy esetben történt egyszerre a 21 grammos súlycsökkenés, míg a másik öt személynél fokozatosan vesztettek a súlyukból a halottak.

A kutatás után az emberek egyre kevésbé foglalkoztak Duncan McDougall munkásságával, mégis a mai napig gyakran találkozhatunk tudományos és áltudományos oldalakon azzal a kijelentéssel, hogy az emberi lélek 21 grammot nyom.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)