Tovább ronthat a kedélyállapotunkon, ha nem hagyjuk, hogy a bánat magától továbbálljon.
Meglepő dolgok derültek ki a Hong Kong-i műszaki egyetem kutatói által elvégzett friss vizsgálatból. Az eredmények szerint, ha egy bánatos embert megpróbálunk felvidítani, akkor az agy összeköti a mosolygás és a szomorúság érzetét.

Ennek az eredménye az lehet, hogy az illető emlékezetében feltörhetnek a rossz emlékek, ha legközelebb mosolyogni próbál. A kutatást vezető Anriban Mukhopadhyay professzor szerint emiatt jobb megvárni, hogy a bánat magától továbbálljon, és ne erőltessük a mosolygást.

A mosolygás és a bánat kérdését három kísérlettel próbálták megválaszolni a kutatók. Az elsőben 108 önkéntestől kérdezték meg, hogy milyen gyakran szoktak mosolyogni, és mennyire vannak kibékülve az életükkel, illetve önmagukkal.

A második kísérletben 63 embernek mutattak vicces fényképeket a kutatók, majd megkérdezték az alanyokat, hogy melyeket találták szórakoztatónak. A harmadik vizsgálatban 85 ember vett részt. Nekik olyan helyzeteket kellett felsorolniuk, amikor boldognak érezték magukat és elégedettek voltak az életükkel. Amíg az alanyok beszéltek, addig olyan arcizom-gyakorlatokat kellett végrehajtaniuk, amelyek mosolygást imitáltak.

A kísérletek eredménye az lett, hogy a műmosolytól nem leszünk boldogok, hanem csak a belső érzéseinket rejtjük el vele. A mosoly önmagában, tehát nem okoz boldogságot, hanem csak erősíti a hitet, hogy boldogok vagyunk, mert a mosolygásnak ez az eredménye, tehát a komfortérzésnek is növekednie kellene.

Mukhopadhyay azt tanácsolta azoknak az embereknek, akik személyiségükből fakadóan mosolygósak, hogy folytassák ezt a szokásukat, mert az ő esetükben fokozhatják a komfortérzetüket. A bánatos személyek viszont, ne erőltessenek magukra műmosolyt!

(Forrás: hazipatika.com)