Ezeket az alkotásokat mindenképpen látnod kell, ha szereted a politikai témájú filmeket!hullámA hullám (2008): Ezt a filmet minden középiskolásnak látnia kell, ha meg akarják ismerni a tömegpszichózis és a diktatórikus rendszer működését. A hullám kiválóan bemutatja, hogy a történelem nagy traumáit azért kell jobban megismerni, mert az emberiség hajlamos lelkiismeret nélkül újra létrehozni ugyanazt a drámát.

Frost/Nixon (2007): A Ron Howard által rendezett, öt Oscar-jelölést kapott Frost/Nixon arról a komoly, 1977-es találkozóról mesél, ami során a volt elnök, Richard Nixon a három évvel korábbi botrányáról mesélt David Frost újságírónak.

Jó estét, jó szerencsét!: George Clooney első rendezése az ötvenes évek Amerikájában játszódik, abban az időben, amikor a televízió kezd elterjedni, az otthonokba pedig beköltözik McCarthy-éra kommunistaellenes, paranoid légköre.

Azonban néhány újságíró, köztük a főszereplő Edward R. Murrow (David Strathairn), a CBS esti műsorának házigazdája, bátran kiáll az igazság és az ártatlanok mellett. A főhős nem huny szemet egy különös elbocsátás felett, hanem élő adásban szóba hozza azt McCarthy boszorkányüldözésével összefüggésben.

JFK (1991): Az amerikai történelem egyik érzékeny, kriminális eseményét, a Kennedy-gyilkosságot dolgozza fel Oliver Stone filmje, ami merészen bemutatta az összeesküvés-elméleteket, bátran rámutatott a lehetséges felelősökre és okokra.

Dr. Strangelove (1964): Amikor az emberiség első ízben gondolkodott el az atomháború veszélyeiről, akkor készítette el ezt a szatírát Stanley Kubrick. A Dr. Strangelove-ban Peter Sellers kiválóan csapong a különféle szerepek között.

A történet egy amerikai légitámaszpont vezetőjéről szól, aki retteg, hogy a kommunisták el akarják pusztítani Amerikát, ezért a Szovjetunió felé irányítja a bombázóit. Az események ennél is őrültebb fordulatot vesznek.

A diktátor (1940): Chaplin elég bátor volt, amikor 1940-ben, a második világháború előtt készített egy filmes paródiát Hitlerről. A diktátor főszereplője egy zsidó borbély és megalomán diktátor, aki uralma alá hajtaná az egész világot, a neve pedig Adenoid Hynkel.

Hitler betiltotta a filmet Németországban és a nácik által megszállt országokban, ám ő maga állítólag kétszer is megnézte A diktátort, de soha nem derült ki, hogy mit szólt hozzá, pedig Chaplin nagyon szerette volna tudni.

Szerelem a Fehér Házban (1995): Az Aaron Sorkin forgatókönyve alapján készült politikai romantikus vígjátékban az elnök (Michael Douglas) és a zöld aktivista (Annette Bening) egymásba szeret. A Szerelem a Fehér Házban őszinte véleményt fogalmaz meg a politikai erőviszonyokról, a döntésmechanizmusok hátteréről és arról, hogy az elnök is csak egy ember.

A bukás – Hitler utolsó napjai (2004): Bruno Ganz élete egyik legjobb alakítását nyújtotta Hitler szerepében. A hihetetlenül drámai és realista film pontosan arról szól, amire a címe utal, tehát a diktátor bukásáról, amivel magával rántotta a környezetét is. A film leginkább azzal sokkol, hogy leplezetlenül bemutatja, hogy egy ember milyen mélységekig képes eljuttatni saját magát és másokat.

Az elnök emberei (1976): Alan J. Pakula 1976-os filmje a Watergate-botrányt kirobbantó két amerikai újságíróról szól. A klasszikus bemutatja Carl Bernstein és Bob Woodward állhatatos oknyomozását, ami Nixon lebuktatásához vezetett. A film nagyszerűen bemutatja, hogy milyen az, amikor a mindenre elszánt kisember, az igazságérzete által hajtva, megváltoztatja a történelmet.

A Pentagon titkai (2017): Steven Spielberg filmje 1971-ben játszódik. A történetben egy laptulajdonos (Meryl Streep) és egy főszerkesztő (Tom Hanks) a Legfelsőbb Bírósághoz fordul azért, hogy leleplezzék a háború értelmetlenségét.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)