Készülj fel a csütörtökön érkező Az apáca horrorfilmre!sacrymovieA filmesek azokat a sokkeffektusokat nevezik jump scare-nek, amelyekkel csak és kizárólag az a céljuk, hogy úgy megijesszék a nézőket, hogy azok sikoltozva ugorjanak fel a székükről. Ilyen hang- és képhatásokra elsősorban a horrorfilmekben kell számítani, de előfordulhatnak olyan alkotásokban is, amilyenekben nem várnál ilyesmit.

Mivel holnap érkezik a hazai mozikba Az Apáca című horrorfilm, ami várhatóan tele lesz jump scare jelenetekkel, ezért készülj fel azokra a filmes történelem legjobb sokkeffektusaival!

A Dolog (The Thing, 1982): John Carpenter rendezte a filmet, amiből a vérteszt-jelenetet kell kiemelni, ahol nem azt próbálták kideríteni, hogy ki lehet a tettes, hanem azt, hogy ki jöhetett egy másik világból.

A nézőknek elképzelésük sincs, hogy mit fog csinálni az illető, ha lebukik. Amikor végre kiderült a dolog, akkor a nézők hosszan sikoltoztak, hiszen a történetnek addigra sikerül elterelnie a figyelmet a vérvizsgálat egyetlen lényegéről, ami a vér.

A ház hideg szíve (The Haunting, 1963): Robert Wise rendezőnek köszönhetjük a kísértetházas horrorok egyik legemlékezetesebb sokkhatását. Az utolsó jelenetben Elenaor nekivág az ingatag csigalépcsőnek, hogy egyszer és mindenkorra pontot tegyen a kísértethistória végére, vagy azért megy, hogy egyszerűen a mélybe vesse magát.

Dr. John Markway hősiesen utána siet, és az utolsó pillanatban megmentenie a nő életét. A pár egymás karjába omlik, a nézők pedig azt hihetik, hogy minden rendben lesz, ám hirtelen felnyílik a lépcső tetején lévő csapóajtó, és Elenaor sikoltásával egy időben felbukkan egy nem túl szimpatikus női fej, ami aztán el is tűnik.

Meghallgatás (Audition, 1999): A Takashi Miike által rendezett film eleve azért emlékezetes, mert úgy kezdődik, mintha csak egy átlagos romantikus történetről lenne szó, ám hamarosan jön a csavar és a borzalom.

A film legsokkolóbb jelenet az, amikor kiderül, hogy az ártatlannak vélt Asami valójában igazi őrült. A jelenetben Asami mozdulatlanul ülve várja Aoyama hívását, ám amikor a telefon megszólal, ő nem veszi fel, hanem elmosolyodik, mert tudja, hogy az áldozat besétált a csapdába.

A telefon pedig csak csörög, és csörög, majd a háttérben lévő zsák, amivel a nézők nem is foglalkoztak, hirtelen pördül egyet, ezzel alaposan ráhozva a frászt az emberre.

Hetedik (Se7en, 1995): A David Fincher által rendezett Hetedik nem azt szeretné elérni, hogy a nézők ijedtükben ugráljanak, hanem inkább arra játszik, hogy még mélyebbre süllyedjenek a székükben.

Ezért volt alattomos az a jelenet, amelyben felvezetnek egy szerencsétlen figurát, akit John Doe egy éven át kínzott, szinte kiszívva belőle az életet. A nézők itt nem számítanak arra, hogy az a múmia még él, éppen ezért rémülhetnek meg, amikor McGinley egészen közel hajol az áldozathoz, aki heves remegéssel magához tér.

Mulholland Drive – A sötétség útja (Mulholland Dr., 2001): David Lynch rendezte a Mulholland Drive – A sötétség útja című filmet, amiben Dan és a pszichológusa/barátja/kollégája elmennek arra a helyre, ahol Dan rémálma játszódik.

A nézők eleinte azt hihetik, hogy csak egy álom fejtegetéséről van szó. Amikor aztán a páros elmegy, hogy megnézzék, tényleg ott van-e a helyszínen az említett ember, akkor olyan hosszú és feszült a felvezetés, hogy mire előlép az illető, addigra nem csak Dant teríti le a rémület, hanem a nézőket is.

(Forrás: hu.ign.com)