Természeti csapások és emberi mulasztások következményeit izgulhatod végig ezekben a filmekben.
Sok ember számára elég annyi katasztrófa, ami a saját életében bekövetkezik, amiről a tévében vagy újságokban hírt kap, ezért nem akar még a moziban is természeti csapásokat, emberi mulasztás okozta katasztrófát, világméretű járvány miatt haldokló embereket látni, hanem inkább olyan filmet keres, ami által kicsit kiszakadhat a valóságból.
Mások azonban kifejezetten a katasztrófafilmekre kíváncsiak. Ha te is közéjük tartozol, akkor a kategória legjobbjait imádni fogod.
Twister (1996): A 90-es évek egyik legőszintébb popcorn-mozija. A Twister nem akart komolyabb történetet szőni a címszereplő, az amerikai síkság legfélelmetesebb jelensége köré szőni. A forgószelekre vadászó hurrikánvadászokról sem kellett tudomást venni, mert a néző dolga csak annyi volt, hogy csodálkozzon rá az akkoriban state of the artnak számító számítógépes technológiával életre keltett viharokra.
A lehetetlen (The Impossible, 2012): A katasztrófafilmek íróinak nem kell mindig kitalálniuk egy-egy tragédiát az alkotásukhoz, mert a valóság bővelkedik a katasztrófákban. Ilyen volt a 2004-es indiai-óceáni cunami, amit egy nagy erejű vízalatti földrengés generált, és nagyjából 150.000 embert ölt meg.
Ezt a katasztrófát használta fel J.A. Bayona filmje, amiben egy Thaiföldre utazó családon keresztül élhették át a nézők a karácsonykor bekövetkező természeti csapást. A filmben a katasztrófa elválasztotta egymástól szülőket és a gyerekeiket.
Fertőzés (Contagion, 2011): A Fertőzés úgy tud nagyszerű katasztrófafilm lenni, hogy közben mellőzi a műfaj összes kliséjét. A történet globális eseményt dolgoz fel, de hiányoznak belőle a látványos tömegjelenetek. Emellett rengeteg a híres színész játszik a filmben, ők mégsem kapnak drámai önfeláldozásokat.
A film távolságtartóan, de lenyűgözően mutatja be a világméretű fertőzést, annak terjedését és azt, ahogy a tudósok, orvosok, szakemberek és a kormány összehangolt munkájával próbálja megállítani a járványt.
A függetlenség napja (Independence Day, 1996): Roland Emmerich és társa, Dean Devlin megunta, hogy az addig megjelent inváziós filmekben a földönkívüliek mindig csak belopóznak a hátsóajtón, ezért meg akarták mutatni, hogy milyen az, ha egyszerűen berúgnák a bejárati ajtót.
A függetlenség napja kiváló sci-fi, ami felfogható a Hollywoodra jellemző nagy hazafiasság karikatúrájaként is. Az alkotópáros minden túlzást megengedhetett magának, a nézők pedig állva tapsolták a földönkívülis katasztrófafilmet.
Titanic (1997): A katasztrófafilmek igazi uralkodója James Cameron, akinek 11 Oscar-díjat hozott a hetedik játékfilmes rendezése, a Titanic, aminek érdekessége az, hogy a bemutató előtt, a Titanicot világra szóló bukásnak bélyegezték, ám erre rácáfolt a film azzal, hogy minden idők legjobb bevételét hozó alkotásnak bizonyult.
A katasztrófafilm a történelem egyik legnagyobb tragédiáját dolgozta fel úgy, hogy közben egy „koldus és a királylány” történetet mesélt el. Emellett pedig arról példálózik, hogy milyen katasztrófához vezethet az emberi felelőtlenség.
(Forrás: hu.ign.com)
Legutóbbi hozzászólások