Az egyik internetes oldal összegyűjtött néhány történelmi rejtélyt, hanem megpróbált magyarázatot találni azokra.lorettaA Loretto-kápolna csigalépcsője: Az 1870-es években váratlanul meghalt az új-mexikói Santa Fében található Loretto-kápolna addigi tervezője, ezért jócskán később fejezték be a templomot, ám az építkezés végén kiderült egy igencsak nagy hiba, ugyanis a kápolnából kifelejtették a karzatra vezető lépcsőt.

Az ácsok tanácstalanok álltak a probléma előtt, mert a Loretto-kápolna kis mérete miatt nem lehetett hagyományos lépcsőt építeni. A templom apácái kilenc napon keresztül imádkoztak Szent Józsefhez. A fohászkodás meghozta az eredményét, mert megjelent egy furcsa alak, aki azt ígérte az apácáknak, hogy megépíti a megfelelő lépcsőt, ha cserében a munka idejére egyedül hagyják.

Az idegen három hónapon keresztül, teljes magányban dolgozott néhány egyszerű eszközzel, egy fűrésszel, egy logarléccel, meleg vízzel és fával. Miután a lépcső elkészült, a férfi úgy eltűnt, hogy a nevét sem hagyta meg.

Az elkészült lépcső 6,7 méter magas, és kétszer fordul mire eléri a karzatot, ám azt senki sem érti, hogy ez mégis hogyan lehetséges, mert a lépcsőben nincs egy szög, se központi tartóoszlop, tehát az is érthetetlen, hogy miért nem dőlt még össze az emberek súlya alatt.

Tíz évvel a lépcső elkészülte után megvizsgálták annak az anyagát, amiről kiderült, hogy egy addig ismeretlen lucfenyő fajta lehet. Azt a mai napig se tudni, hogy ki volt az ismeretlen férfi, aki ilyen zseniális lépcsőt alkotott néhány kezdetleges eszközzel.

Dzsingisz kán sírja: 1227-ben, 65 éves korában meghalt Dzsingisz kán, akinek halálával kapcsolatban rengeteg legenda kering a köztudatban. Az egyik verzió szerint a kínaiak elleni csatában leesett a lováról, míg más történet szerint tüdőgyulladás végzett vele, vagy kasztrálták, ami miatt rengeteg vért vesztett.

Dzsingisz kán esetében az is rejtély, hogy hol van a sírja, mert azt akarta, hogy titkos helyen temessék el, ezért a temetés szervezői mindenkit megöltek, aki részt vett temetésen. Egyes mendemondák szerint egy folyót tereltek Dzsingisz kán sírja fölé. Ami biztos, hogy máig nem találták meg a sírt.

San Bernando múmiái: 1957-ben elöntötte az árvíz az Andok ölelésében található San Bernando temetőjét, ezért a sírásóknak el kellett szállítaniuk a maradványokat. Ekkor derült ki, hogy nagyon sok, régóta a földben fekvő hullán nem jelentkeztek a lebomlás jelei.

Hamarosan kiderült, hogy a testek ismeretlen módon mumifikálódtak, ráadásul a ruházatuk is egészen jó állapotban megmaradt. A jelenséggel kapcsolatban több elmélet keletkezett. Ezek között van, amelyik a helyiek táplálkozási szokásaival, míg más a nagy magassággal magyarázza a jelenséget.

Arra egyik teória sem ad magyarázatot, hogy miért maradtak meg a ruhák. A múmiák egy része most a helyi múzeumban, üvegkoporsóban fekszik. A rejtélyt még furcsábbá teszi, hogy a maradványok még mindig ellenállnak az idő múlásának, pedig nincs lebomlást akadályozó eszköz a múzeumban.

A Nagyszebeni kézirat: 1961-ben találta meg Doru Todericiu, a Bukaresti Egyetem Tudomány és Technológia (műszaki tudományok) professzora a 450 oldalas, 1500-as években keletkezett, Sibui (Nagyszebeni) kéziratot.

Az iratban többlépcsős rakétákról, tüzérségről és ballisztikáról szóló technika adatok szerepelnek. Leírták például a többlépcsős rakéta fellövést, amit több ezren néztek végig 1555-ben Nagyszebenben.

A kézirat szerzője Conrad Haas volt, aki részletesen írt az olyan modern űrhajóról, rakéta üzemanyagról, folyékony üzemanyagról és selta-szárnyról, amelyekkel kapcsolatban rejtély, hogy hogyan találhatta ki ezeket évszázadokkal az Apolló-program megszületése előtt.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)