Megcáfolhatatlan tények igazolják, hogy képtelenség, hogy megtámadjanak az élőholtak.zombiHa eddig attól tartottál, hogy egy napon támadni fognak a zombik, akkor a tudomány most meg fog nyugtatni, ugyanis több érv is amellett szól, hogy az, aki meghalt, soha többé nem fog feltámadni, hogy az agyadra vadásszon.

Sírkamrák: Ha nem a filmek és könyvek kitalációi lennének a zombik, akkor azok még így sem tudnának kimászni a sírjukból, hiszen még mielőtt bevezették a koporsós temetést, a halottakat két méter mélyen ásták el, hogy a dögevők ne férjenek hozzájuk.

A legtöbb országban jelenleg is ez a szabály, ráadásul jellemzően sírkamrába teszik a koporsókat, hogy arra ne omolhasson rá a föld. A sírkamra lezárása után nagyjából egy méternyi föld, azaz 900 kilogramm nehezedik a duplán elzárt holttestre, tehát lehetetlen, hogy onnan kitörjön egy ember.

Felbomlanak a szemgolyók: Ahogy az összes emberi szövetet, úgy a szemet is érinti a halál utáni önemésztés, ráadásul a szemet mozgató apró izmokat is eléri a hullamerevség, a pupillákat szabályzó apró izmok pedig megbénulnak. A vérnyomás megszűnése miatt a szemek beesnek, opálossá válnak, tehát a zombiknak soha nem lehetne olyan éles a szeme, mint a filmekben.

Merev végtagok: A filmekben gyakran vonszolják magukat az élőhalottak, de a valóságban még ennyire sem lennének képesek, mert az orvostudomány szerint két órával a halál után beáll a hullamerevség. Habár a hullamerevség 48-72 óra után elmúlik, az izmok mozgatásához szükséges energia soha nem tér vissza a végtagokba.

Porladó csontok: A tudomány szerint egy régi hullának már nincs csontja, hiszen a csontokban található protein idővel lebomlik, a csontok pedig egyszerűen elporladnak. Ezt a mindenképpen bekövetkező folyamatot lassíthatja vagy gyorsíthatja a temetés módja és a klíma.

Halálhullám: 2011-ben egy patkányokon végzett kísérlet szerint a szív leállása után 17 másodpercig érzékelhető az agytevékenység. Nagyjából egy perccel később jött egy utolsó kilengés az EEG-n, ami ezt követően semmit sem mutatott többé.

Paralízis: A tudomány állítása szerint a központi idegrendszer teljesen tönkremegy a halál beállta után. Abban az esetben, ha a központi idegrendszert akár csak egy aprócska sérülés is éri, akkor a test lebénul, ugyanis megszűnik a kommunikáció a test különböző részei között.

Az önemésztés: A halál után a lágyszövetek elég gyorsan lebomlanak, aminek rothadással és önemésztéssel történik. A tudomány ezért is tartja kizártnak a zombik létezését. A rothadás során a belekből kiszabadulnak az ott tanyázó baktériumok, amik lebontják a testet. Az önemésztés esetén az oxigéntől megfosztott sejtek savassá válnak, mérgező melléktermékeket bocsátanak ki.

A melléktermékek felhalmozódása után a sejtmembrán meggyengül. Az így létrejött enzimek kijutnak a testből. Ez a folyamat a halál beállta után pár perccel veszi kezdetét.

Merev állkapcsok: Vallásonként és országonként változó az, ahogy bebalzsamozzák a holttestesteket. Az Egyesült Államokban például belülről összevarrják vagy összeragasztják a szájat. Ha ezt nem teszik meg, akkor a hullamerevség miatt megmerevedik az állkapocs, ami lehetetlenné tenné, hogy a zombi mozgassa a száját.

Zéró vegyi energia: A halál után 4-10 perccel leáll az anyagcsere. Ha tehát valami csoda eredményeként a holttestek zombiként támadnának fel, az izmaik akkor sem működnének.

Bomlasztó környezet: Előfordul, hogy az ember a természetben hal meg, ám még ekkor sem támadhat fel. A tudomány ezt azzal magyarázza, hogy a környezet is képes csontvázzá változtatni az emberi maradványokat, ráadásul a helyi élővilág is tesz róla, hogy senkiből se lehessen zombi.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)