Megelevenedett a városi legenda Samuel Kelling előtt.KellingRégimódi írónak tekinthetjük Samuel Kellinget, aki szereti papírra, töltőtollal leírni a történeteit. A szerző nem alkot horrorregényeket, de ő is ismeri Slenderman legendáját, amelyet a többség internetes kreálmánynak tart, míg mások állítják, hogy találkoztak a lénnyel.

Kelling kitalációnak tartotta a szörnyet, ám a véleménye megváltozott, amikor az egyik reggelen összetalálkozott Slendermannel. Az eset úgy indult, mint bármelyik reggel. Az író, miután végzett a reggeli rutinjával, csatlakozott a kávézó feleségéhez, múzsájához, a kéziratait legépelő, Amberhöz.

Az asszony kávét töltött a férjének, akinek elmondta, hogy a kertben megtalálta a töltőtollát. Kelling nem érette, hogy hogyan kerülhetett ki a házból a kabala, amivel több sikeres regényt írt. A rejtély akkor oldódott meg, amikor Kelling visszatette a tollat az íróasztalára, ugyanis ekkor felfedezte, hogy kettő van az íróeszközből.

A két toll csak annyiban különbözött egymástól, hogy a kertben talált íróeszköz kupakjába egy bekarikázott X-et véstek, ami a legenda szerint Slenderman jele. Kelling megijedt a felismeréstől. A szobában hirtelen hűvösebb lett, a falakból pedig halk éneklés szűrődött ki.

Az író kényszert érzett, hogy kidobja a tollat az ablakon, de a teste megbénult, furcsa zsibbadást érzett, a vér kifutott a végtagjaiból. Az ájulás akkor következett be, amikor meglátta a fehér, arctalan lényt.

Amikor a szerző magához tért, akkor megpróbálta összerakni a történteket. A kávéja még meleg volt, tehát nem lehetett sokáig eszméletlen. Kelling ölében nyitva volt az egyik jegyzetfüzete, amelyben egy kézzel írt bekezdést talált.

A bekezdésben ez állt:
„Január huszonharmadika van. Igen fagyos nap. A felhők paplanként fedik be az eget, elbújtatva előlünk a napot.”

Kelling végigolvasta a saját kézírásával készült fogalmazást, amely pontosan leírta a reggel történteket, az arctalan alak megjelenését, pedig az író nem emlékezett, hogy bármit írt volna, sőt, azt hitte, hogy csak rémálma volt.

A férfit a konyhából áradó égett szag térítette magához. Kelling tudta, hogy szörnyű látványban lesz része, mégis bement a konyhába, ahol az odaégett pirítós miatt volt sűrű füst. Az író a feleségét kezdte keresni, de csak a nő ruhafoszlányait találta meg.

Az író térdre rogyott, majd fojtott, mély férfihangot halott a lépcső felől. Kelling elindult a hang irányába. A könnyein keresztül kivette az arctalan alakot.

Slenderman így szólt a férfihoz:
„Nem halt meg. Ha azt írod, amit parancsolok, akkor visszatér hozzád.”

Az alak ezt követően úgy eltűnt, ahogy megjelent. Kelling tudta, hogy meg kell írnia a történteket, ha vissza akarja kapni a feleségét. A Kelling így fejezte be a rémtörténetet:

„2012. augusztus 5-én, egy napos reggelen, egy kávézóban ültem. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Mindenki engem nézett. A ruhám szakadt, fekete öltöny. Mintha az erdőből menekültem volna egy temetés után. Az asztalon egy vastag könyv és egy csésze kávé hever.

A távolban meglátok egy nőt, aki gyászolók fekete ruhájába öltözött, de az olyan rossz állapotban van, mint az enyém. Leül elém. Amber az. Pincérnő lép az asztalunkhoz. Letesz elém egy számlát, amire annyit írtak, hogy „most már szabad vagy”.
Amber felé fordulok, hogy megmondjam neki, hogy szeretem, de csak egy halálos hümmögés tör fel a torkomból.”

(Forrás: bizzarium.com)