Nehezen szánják rá magukat a leánykérésre a pasik, mert féltik a saját terüket, és dilemmát okoz számukra, hogy mikor jön el az ideje annak, hogy elővegyék a gyűrűt.
A nők többsége már egészen fiatal kora óta azt tervezgeti, hogy milyen lesz az esküvője. Pontosan tudja, hogy hol lesz, milyen ruhát fog viselni, mi lesz a menü, és a zene. Természetesen az ideális férfit is odaképzelik.

Idősebb korban, amikor már párkapcsolatban élnek, akkor a nők egy bizonyos idő után minden találkozótól azt várják, hogy végre a kedvesük előveszi a gyűrűt, és felteszi nekik azt a kérdést, amire azóta vártak, amióta az eszüket tudják.

A „Hozzám jössz feleségül?” viszont sokszor várat magára, a nők pedig lassan úgy érzik, hogy nem is fontosak a párjuknak, és nem is terveznek velük hosszútávra, mert csak az időt ütik el.

Ebben viszont nagyon tévednek a nők, és ezt igazán csak az a hölgy érti meg, aki ugyanolyan okok miatt nem akar férjhez menni. Azok a férfiak, akik halogatják a lánykérést, ugyanis félnek, de nem csak egy dologtól!

A legjobban a szabadságuk elvesztésétől rettegnek. Szerintük a házasság rokon értelmű szó azzal, hogy többé nem tehetik meg azt, amihez kedvük van, és nem lehetnek önmaguk. Ha pedig elegük van a kapcsolatból, akkor többé egy szakítás kevés lesz az elváláshoz, hiszen törvényes úton kell felbontani a házasságot.

Másik nagy félelmük a saját terük feladása. Az esküvő után többé nem őrizhetnek titkokat, mert, mindenüket meg kell osztaniuk a feleségükkel. Emellett a házukat sem rendezhetik be úgy, ahogy nekik jól esik, hiszen már alkalmazkodniuk kell a nejükhöz.

Némelyik férfit az tartja vissza a leánykéréstől, hogy tudja, soha többé nem feküdhetnek le más nővel, és nem élhetik át azt az izgalmat sem, hogy új lánnyal ismerkednek meg, és kezdenek kapcsolatot. Az ilyen férfi sokat rágódik azon, hogy mit csinál majd akkor, ha már nem kívánja a feleségét, de más nőt igen.

Az igazi dilemmát nem ezek, hanem az okozza a férfiaknak, hogy mégis mikor jött el az ideje, hogy megkérje a párja kezét. A nők hajlamosak már néhány hónap járás után emlegetni az esküvő ötletét, a férfiak viszont ennél megfontoltabbak. Még szeretnék kiélvezni a fiatalságukat, karriert akarnak építeni, és természetesen biztosak akarnak lenni abban, hogy az igazit veszik el.

Igazi elbizonytalanító tényező az is, hogy rengeteg házasság végződik vallással. A férfiak ezért halogatják a lánykérést, mert azt tervezik, hogy életükben csak egyszer nősülnek meg, és az nem fog válással végződni, hanem igazi családdal.

A férfiak, tehát nem azért nem kérik meg a párjuk kezét, mert nem szerelmesek, hanem azért, mert szeretnék, ha minden a helyén lenne, és biztosak akarnak lenni benne, hogy azzal vannak, akivel lenni akarnak, és már nem félnek semmitől.

(Forrás: femcafe.hu)