Egyre több gyermek és fiatal tűnik el Magyarországon. Sokan ugyan előkerülnek néhány nap alatt, azonban vannak, akik soha nem térnek haza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mai világban nem érdemes átlépni otthonunk küszöbét.

Évente több ezer eltűnt gyermeket és fiatalt regisztrálnak a hatóságok országszerte. Az eltűnések döntő többségét azok az esetek teszik ki, amikor a fiatalok engedély nélkül távoznak a gyermekvédelmi intézetből. Ők rendszerint néhány napon belül előkerülnek. Ám vannak, akik nem önszántukból távoznak.

Gúzsba kötnek a rossz hírek
Csőzik Rita, tanácsadó szakpszichológus lapunknak elmondta, tény, hogy a magyar társadalomban manapság nagy a feszültség, a média pedig előszeretettel foglalkozik eltűnt személyek ügyével. Ez önmagában nem jelentene problémát, hiszen fontos a tájékoztatás, az információ áramlásának biztosítása, azonban az ilyen jellegű eseményekkel való mennyiségi és minőségi foglalkozás sokszor a jóérzés határán túlmutatva nemegyszer indokolatlan félelmet gerjeszt.

A szakember úgy véli, előfordulhat, hogy egy-egy médiában felbukkanó eset kapcsán annyira erőteljes szorongás indul be, amely gúzsba köti az egyént.
Egyre gyakoribbak az internetes kampányok is, melyeket általában az eltűntek szerettei kezdeményeznek. Ennek egyik kirívó példája a pécsi pszichológusnő esete, akiért egy egész ország szorított, sajnos hiába. Hasonlóan rosszul végződött a sajóvámosi lány története is, akinek holttestét néhány nappal az eltűnése után, kedden Sajóból emelték ki.

Éjjel egyedül az utcán
Sokakat visznek külföldre és kényszerítenek prostitúcióra. Az eddig nyilvánosságra hozott esetek szerint a magyarok száma kiemelkedően magas Amszterdamban és Hágában. Úgy tűnik, az embercsempészek már nem csak tranzitországnak tekintik hazánkat.
„Ha egy mód van rá, ne induljunk el egyedül sehova éjjel. Ha azonban mégis úgy alakul, hogy nem megoldható a kíséret mondjuk egy buli után, akkor az a legjobb, ha taxit hívunk, de arra várva se maradjunk magányosan. – mondja a pszichológus.

A szakember szerint, ha úgy érezzük, nincs minden rendben, a félelmet akkor sem szabad kimutatnunk. „Ha magabiztosan, határozottan sétálunk, az nem generál önmagunk számára felesleges negatív, szorongó érzéseket és elhiteti a környezetünkkel is, hogy velünk nem érdemes „kikezdeni”. Ha az utcán oda lép valaki és kérdést tesz, akkor természetesen röviden lehet válaszolni, de alapvetően mindig fenntartásokkal kezeljük ezeket a helyzeteket. Ilyen esetben nem baj, ha bizalmatlanok vagyunk, mert a fő szempont önmagunk védelme. Kerüljük az arroganciát, mert az agresszióhoz vezethet!”- teszi hozzá.

Magunk védelmezői vagyunk
Ha mindennek ellenére mégis támadás áldozatai leszünk, törekedjünk arra, hogy valamilyen módon néhány pillanatra ártalmatlanná tegyük az illetőt. Az önvédelmi oktatók szerint tipikus női praktika ilyen esetben a szembe nyúlás vagy a légcsőre célzott nyomás. Fontos, hogy minél hamarabb távozzunk a helyszínről.
Amennyiben a támadó az értékeinket követeli, nem érdemes vitatkozni vele, ám jó trükk lehet, ha eldobjuk a táskánkat magunktól távolra dobjuk. Ekkor a bűnöző nagy valószínűséggel a nyomába ered, így időt nyerhetünk a menekülésre.

A pszichológus szerint a legfontosabb, hogy bízzunk saját megérzéseinkben, mert sokszor nem tudatosan, hanem az ösztönök szintjén érzékelhető a veszély. Higgyünk az intuícióinkban és ennek megfelelőjen cselekedjünk! Kérjünk segítséget, támadjunk, vagy meneküljünk!