Ismerjük meg a Télapó igaz történetét!
Szent Miklós időszámításunk után 245-ben, Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag családba. Amikor árván maradt egy járvány miatt, akkor a szüleitől örökölt vagyonával, az apja testvéréhez, Patara érsekéhez költözött egy kolostorba, és ott élte gyermekéveit, amelyek alatt megszerette a kolostori életet, és az iskola után a papi hivatást választotta.

Szent Miklós az egész életét az emberiségnek és a gyerekek tanításának szentelte, amiről az egész világ hallott, és egyre többen foglalták imába segítőkész férfi nevét, aki 270-ben a Jeruzsálembe tartó zarándokútja után, a tengerészek védőszentje lett.

Az út végén elment Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol a következő 52 éves püspökként élte. Az évek alatt a szeretete, a gyerekkel és az emberekkel való törődése miatt, vezetőként tekintettek rá.

Szent Miklós nemcsak beszélt a szeretetről, hanem tett is az emberekért, például azzal, hogy szétosztotta a vagyonát közöttük, hogy ezzel is segítsen rajtuk, és ő maga egyszerű emberként élt a nép között. Amikor kitört az éhínség, akkor Szent Miklós a nép etetésére fordította az egyházi vagyont. Ez nem tetszett az egyháznak, ezért a halála után, egy időre kitagadták.

A Mikulás ajándékozó rituáléja abból a legendából származik, amely szerint a kolostor szomszédságában egy elszegényedett nemes ember élt, aki ételt sem tudott venni. Ennek a férfinak volt három lánya.

Az egyik este a lányok azon vitatkoztak, hogy melyikük adja el magát rabszolgának azért, hogy ezzel segítsen a családon. Ezt meghallotta az ablakhoz érő Miklós püspök, aki visszasietett a templomba, felmarkolt némi aranyat, majd azt egy keszkenőbe kötötte, és visszament a lányokhoz, akiknek az ablakán bedobta az ajándékot.

Egy évvel később Miklós püspök újra aranyat dobott be a lányoknak. A következő évben azonban olyan hideg volt, hogy a lányok ablakait bepalánkolták. Miklós püspököt ez nem állította meg. Ő felmászott a sziklaoldalba épített ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat, ami éppen abba harisnyába landolt, amit a legkisebb lány készült kitenni, száradni.

Az ismeretlen jótevőről lassan elterjedt, hogy ő a Tél-Apó, mert mindig télen történtek a csodák. Később azonban kiderült, hogy kiről van szó, mert a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy, amit korábban a helyi aranykereskedő adományozott a püspöknek.

De nemcsak emiatt derült ki, hogy Miklós püspök az ismeretlen jótevő, hisz ő december 5-én, a névnapja előestéjén, mindig megajándékozta a gyerekeket némi édességgel. Ezért nevezték el „Noel Baba”-ként.

Miklós püspök az élete során a poklot is megjárta, mert a keresztényüldözések során foglyul ejtették, megkínozták, éheztették, de kivégezni nem merték.

A niceai Első Ökumenikus Zsinaton pedig heves vitába keveredett Arius-szal, akit felképelt. Ennek a következménye az lett, hogy elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól.

Azon az estén a Zsinat több tagjának az álmában megjelent Miklós, akinek az egyik oldalán Isten állt, aki az evangéliumot fogta a kezében, a másik oldalán pedig Szűz Mária állt, kezében az érseki palásttal.

Amikor a tanácstagok felébredtek, akkor azonnal Miklóshoz rohantak, hogy bocsánatot kérjenek tőle, és visszahelyezzék a pozíciójába. Szent Miklós 324. december 6-án halt meg. A hiedelem szerint angyalok jöttek a lelkéért.

(Forrás: santaclaus.hu)