A statisztikák szerint a vízilabda, a szinkronúszás, a mű- és toronyugrás a legveszélyesebb vizes versenyszám.sportAki sportol, az jól tudja, hogy bárki és bármikor szerezhet egy sportsérülést. Ez alól a vizes versenyszámok sem kivételek, hiszen a kutatások is azt bizonyítják, hogy csonttörések és fertőzések keseríthetik meg a sportolók életét. Habár a statisztikákból az is világosan látszik, hogy az úszás a legbiztonságosabb vizes sportág, mégis a fertőzéseknek ők, főleg a nyílt vízi úszók, vannak a leginkább kitéve.

Íme a három legveszélyesebb vizes sportág!

Szinkronúszás: A víz felett könnyedséget, elegáns mozdulatokat, jó hangulatot látunk, ám a víz alatti világ igazán fájdalmas, mert a szinkronúszók alaposan összerugdossák egymást, ráadásul az élsportolók legalább egyszer agyrázkódást szenvednek a karrierjük során.

A szinkronúszásban a bírók a látványos, akciódús gyakorlatokat pontozzák fel. Ezt a sportolók is tudják, akik egyre közelebb kerülnek egymáshoz, hogy igazán látványos gyakorlatot mutassanak be, amelyek között gyakori elem, hogy az egyikük kidobja a másikat a vízből, ami sokszor összekoccanást eredményez.

Vízilabda: Mint minden labdajáték esetében, úgy itt is akad bőven sérülés. A játékosok keményen küzdenek, a víz alatt pedig kemény rugdosás, lökdösődés, rángatás folyik, amit a víz alatti kamerák felvételein jól láthatunk.

A vízilabdás sérülések esetében sokkal könnyebb azoknak a testrészeknek a felsorolása, ami nem sérül meg. A leggyakoribb a fejsérülés. A labdát 60-70 kilométer per órás sebességgel hajítják el a játékosok, tehát nem nehéz kitalálni, hogy abból biztos agyrázkódás lesz, ha valakit eltalál.

Az arcsérülések is gyakoriak a vízilabdázók körében. A mérkőzéseken főleg a szemöldökcsont és a szem körüli bőr sérül meg, de a fülsérülés, gerinc, hát, váll, könyök, láb is veszélyben van. A vízilabda során elszenvedett sérülése egy része a mozgásformából adódik, így például a folyamatos taposás és hirtelen rántások miatt, de sokan a közelharcban szereznek be egy-két ütést.

Műugrás és a toronyugrás: 2012-ben, az akkor 18 éves Thomas Daley így beszélt a sportágról, aminek ő az egyik kiemelkedő alakja:

„Mindig rettegve sétálok végig az ugródeszkán. Nem merek lenézni annyira magasan van. Tíz méter nagyon sok. Soha nem engedem meg magamnak, hogy lenézzek. Amikor tudod, hogy több, mint 50 kilométer per órával fogsz a vízbe csapódni, akkor nem akarod végiggondolni, hogy mi lesz, ha elrontod. Rémisztő.”

A brit sportoló az élete nagy részét mű- és toronyugró versenyeken töltötte. 2008-ban ő lett a valaha volt legfiatalabb európai toronyugró bajnok. 2009-ben a római vizes vb-n aranyérmet szerzett. A 2008-as pekingi olimpián bejutott a döntőbe, tavaly pedig dobogós helyezést ért el Rióban.

Ezek után furcsa lehet, hogy Daley mindig retteg az ugrás előtt, ám a félelme nem alaptalan, hiszen 2005-ben a 17 éves Chelsea Davis műugrónővel pontosan az történt, amitől minden kollégája fél, ugyanis elmérte a távolságot és csúnyát megütötte magát.

Davis 3 méterről akart két és félszeres szaltót ugrani, de elvétette a távolságot, aminek következményeként arccal az ugródeszkába csapódott, majd onnan a vízbe zuhant. A műugrónő orrából ömlött a vér, eltört az orra és az arccsontja, de sikerült a tudatánál maradnia. Szerencsére maradandó sérülés nélkül úszta meg a horrorisztikus balesetet.

(Forrás: divany.hu)