Senki sem tudja, hogy kik, vagy mik, azok a semmiből felbukkanó fiatalok, akik halálra rémítik az embereket.
Bogárfekete szemnek nevezzük azt, ha valakinek fekete a szeme, ám az 1998 óta napvilágot látó beszámolók nem ilyen szemű gyerekekről szólnak, mert az ő esetekben egyáltalán nincs  a szemnek fehérje. Jogos, hogy ezt a Nevus of Ota szembetegséggel magyarázhatnánk, mert az a szem fehérjét támadja meg, és sötét foltok jelennek meg a szemben, ám ez sem ad magyarázatot arra, hogy ezeknek a fekete szemű gyerekeknek miért érzelemmentes az arcuk, semleges a hangszínük, gépies a beszédük, és merev a testtartásuk.

Aki eddig egy, vagy egyszerre három-négy ilyen fiatallal találkozott, az arról számolt be, hogy a gyerekek régies ruhát viseltek, ami vagy használt, régimódi, vagy divatos volt. Sokan csak a beszélgetés közben vették észre a fekete tekintetet.

A szemtanúk története abban is hasonlít, hogy mind hirtelen szokatlan erősségű félelmet és veszélyt éreztek, mert ördögi aurát érzékeltek a gyerekek körül, ezért a lehető leggyorsabban el akartak menekülni. A fekete szemű gyerekek rendszerint azért szólítják le az embereket, mert engedélyt akarnak kapni, hogy beléphessenek a házba, vagy beülhessenek az illető autójába, hogy így a személyes szférájukba férkőzzenek.

A szemtanúk többsége eleve azért kezdi magát veszélyben érezni, mert ezek a gyerekek makacsul próbálják meggyőzni őket, hogy nem akarnak rosszat, és veszélytelenek. Ezzel pont az ellenkezőjét érik el. Mivel a legtöbben nem adnak engedélyt a rejtélyes fiataloknak, ezért arról nincs feljegyzés, hogy mi történik abban az esetben, de egyesek szerint akkor gyilkolnak, és emberek rabolnak a fiatalok.

Habár az internet tele van olyan képekkel, és felvételekkel, amin fekete szemű gyerekek szerepelnek, azoknak mégse higgyünk, mert a többségük hamisítvány. Az egyik szemtanú például elárulta, hogy egy liftben találkozott ilyen gyerekkel, aki később nem volt rajta a biztonsági kamera felvételein, tehát valószínűleg nem lehet megörökíteni őket.

Hogy a gyerekek léteznek-e, arról hosszasan el lehet vitatkozni, de az biztos, hogy az első ilyen találkozás Brian Bethel újságíróval történt. Lássuk az ő történetét!

A eset 1998. január 16-án történt a texasi Abilene mozi parkolójában este fél tíz körül. Bethel az autójában ült, amikor valaki bekopogott az üvegen. A férfi odafordította a fejét, hogy megnézze ki az. Ekkor két 10-14 év körüli fiút látott meg.

A gyerekek közül csak az beszélt, amelyik szürke kapucnis pulcsit, és kopott farmert viselt. A fiú próbált barátságos hangnemet megütni. Az alacsonyabb gyerek, akinek a bőre sápadt és szeplős volt, a ruhája pedig hasonlított a társáéhoz, az egész szituáció alatt végig meredten figyelte az újságírót.

Bethel azt feltételezte, hogy a gyerekek pénzt akarnak, hogy bemehessenek a moziba, ám hirtelen pánik tört ki rajta. Az újságíró rémülete akkor lett még nagyobb, amikor a magasabb fiú rámosolygott. Bethel, bár félt, mégis letekerte a kocsija ablakát. A fiú nyugodt hangon elmesélte, hogy a barátjával otthon hagyták a pénzüket, ezért szeretnék megkérni a férfit, hogy vigye őket haza.

Bethel erre nem volt hajlandó, mert egyre gyanúsabb lett neki a két gyerek, hisz tudta, hogy az ilyen korú fiatalok nem beszélnek ilyen magabiztosan egy idegennel. Ráadásul a beszélő testtartása túlságosan merev volt. A másik gyerek láthatóan egyre idegesebben nézett körbe, mintha attól félt volna, hogy valaki meglátja őket.

Bethel egyre biztosabb lett abban, hogy akkor jár a legjobban, ha nem engedi beülni a gyerekeket az autójába. A beszélő fiú érzékelte ezt, és keményebben próbálkozott, hogy hadd szálljon be a barátjával az autóba, mert meg akarják nézni a filmet. Bethel rápillantotta az órára, és látta, hogy már javában megy az utolsó vetítés.

A csendben maradt gyerek még idegesebb lett, mert tudta, hogy Bethel megtalálta az első hibát a meséjükben. A beszélő viszont annyira türelmetlen lett, hogy kiesett a szerepéből, és erőszakosabban követelte, hogy beülhessenek a járműbe. Ez volt az a pillanat, amikor Bethel rájött, hogy a gyerekeknek szénfekete a szeme. Ettől még idegesebb lett.

A magasabb gyerek végleg elvesztette az önuralmát, és a következőt mondta: „Uram! Be kell engednie bennünket. Nem akarjuk bántani magát, nincs fegyverünk.” A férfi ebből arra következtettet, hogy inkább nincs szükségük a gyerekeknek fegyverre ahhoz, hogy bántsák.

Bethel óvatosan a sebességváltóra tette a kezét, és gyorsan kitolatott a parkolóból. Amikor visszanézett, már csak a kihalt parkolót látta. A gyerekeket nyomtalanul eltűntek.

(Forrás: legendavadász)