Csak elméletek vannak arról, hogy honnan származhatott az a kislány és kisfiú, akiknek a bőre zöld volt.
Senki sem tudja, hogy valójában kik lehetek azok a gyerekek, akik annak a rejtélyes történetnek a főszereplői, amelyről egy angol kolostorban találtak feljegyzést. A beszámolót Ralph of Coggeshall, krónikaíró írta le a XIII. században.

A különös események helyszíne egy aprócska suffolki falu, Woolpit volt. Az ott élő emberek, az egyik nap egy testvérpárt találtak a bányagödör közelében. A kislány, és az öccse, akiknek a bőre zöld színben játszott, egy szót sem szóltak, és nem is értették, hogy a helyiek mit mondanak nekik.

A testvérpár sokáig csak sírt, ezért a helyiek elvitték őket Richard De Calne-hoz, a helybeli urasághoz. A gyerekek csak akkor hagyták abba a zokogást, amikor meglátták a frissen szedett babot. A testvérpár kézjelekkel mutogatta el, hogy szeretnének enni belőle. A helyiek természetesen ezt megengedték. A gyerekek pedig sokáig mást nem is ettek.

A testvérpár közül sajnos, csak a kislány nőhetett fel, mert a testvére hamarosan meghalt. Ahogy cseperedett a zabolátlan, furcsán viselkedő lány, úgy tűnt el a zöld színe. Mivel lassan megtanulta a helyi nyelvet, ezért el tudta mesélni, hogy honnan jött.

A lány állítása szerint Szent Márton földjén élt az öccsével. A keresztények által lakott országban, minden zöld volt, és sosem sütött a Nap. A messzeségben pedig egy olyan ország terült el, ami mindig fényben úszott, ám oda nem tudtak átjutni, mert a két földdarabot egy széles folyó választotta ketté.

A gyerek arról is beszámolt, hogy hogyan jutott el Woolpitbe. Azon a végzetes napon az öccsével éppen birkákat legeltettek, amikor felfedeztek egy nagy barlangot, amiből harangzúgást hallottak. A gyerekek bementek a barlangba, és követni kezdték a hangot.

Addig, addig mentek, míg kiértek a másik oldalon, a bányagödörhöz. Ott annyira elvakította őket az erős fény, hogy elestek, és csak akkor keltek fel a földről, amikor rájuk találtak. A rejtélyes országba sosem jutott vissza a kislány, aki évekkel később feleségül ment egy Lynnből származó férfihoz.

Az évek során rengeteg elmélet született arról, hogy vajon kik lehetettek a zöld színű gyerekek. Ralph of Coggeshall véleménye az volt, hogy a történet minden egyes szava igaz. A néprajzi elemzők már nem így gondolták, mert szerintük legendás tündérekről szól a feljegyzés, hiszen az emberek pontosan ilyen színűnek képzelték el a mitológiai alakokat.

A pogány hitvilágra utal a barlang, mert a pogány túlvilágra úgy lehet eljutni, hogy az ember végig megy egy nagy barlangon, amiben zene szól.

Olyan vélemény is akad, amely szerint a testvérpár egy másik dimenzióból jött, s az a világ nagyon hasonlít a mienkre, csak ott nem süt a nap, és zöldek az emberek.

A legföldhözragadtabb magyarázat természetesen az, hogy a két gyerek árvaságra jutott, és addig kóboroltak Suffolk erdeiben és alagútjaiban, amíg ki nem lyukadtak a bányagödörnél, ahol megtalálták őket.

(Forrás: legendavadasz.hu)