Hazánkban is sok nőt vádoltak meg az inkvizíció alatt azzal, hogy rontást hoznak az emberekre, és titkos összejövetelekre járnak a misztikus Gellért-hegyre.
Sötét korszaka a múltnak az, amikor világszerte üldözték azokat a nőket, akikről azt feltételezték, hogy boszorkányok, és az ördöggel cimborálnak. Az inkvizíció alatt sokszor kiderült, hogy a vádak alaptalanok voltak, de ez senkit se érdekelt akkoriban.

A boszorkányüldözéssel kapcsolatban, leggyakrabban külföldi esetekről hallani, pedig Magyarországon is történtek kivégzések. A ránk maradt bizonyítékok alapján elsősorban a Gellért-hegyet kiáltották ki a boszorkányok gyülekezőhelyének. Ez azzal magyarázható, hogy a babonás embereknek elég misztikus volt a hegy.

A Gellért-hegy már a pannóniai őslakosok vallásában is kulcsfontosságú volt, mivel sok ott a barlang, a lábánál meleg vizű források fakadnak, és rejtélyes sziklarepedések is formálják a hegyet. Ám ez nem volt minden, mert a régi emberek fantáziáját a gyógyító erejű víz is beindította, és úgy hitték, hogy azoktól akár hallucinálhatnak is.

Ezért lehetett a Gellért-hegy a természetfeletti hiedelmek egyik színhelye, ahol a boszorkányok tartották az ünnepeiket. A különböző kutatások felfedezték, hogy a déli lejtő egy része széltől védett terület, és a hőforrások úgy felmelegítették ott a talajt, hogy mediterrán növények és gyógyfüvek is kinőtek a földből.

A hegyen termő növények, főleg a virágok, nagy szerepet játszhattak a nyári napfordulóhoz kötött boszorkány szertartásokban, mint például a szerelmi varázslatokban. Ezen kívül még gyógynövények is nőttek itt, ami ugyancsak kulcsfontosságú a boszorkányok számára.

A debreceni városi jegyzőkönyvben is szó esett a Gellért-hegyről. A XVIII. századi periratban az áll, hogy Dániel Kovácsné és Csókási Györgyné a Gellért-hegyre járt titkos összejövetelekre, és ők bűvös-bájos, ódó-kötő, varázsló, másokat megrontó, parázna személyek, orvosok.
A periratból az nem derül ki, hogy valójában mit csináltak a megvádolt asszonyok a hegyen, mert az mindig csak „tetthelyként” szerepelt.

Szegeden is rendszeresen a hegyet nevezték meg a boszorkányok gyülekezőhelyének. Hisen Borbála 1728 júniusában vallotta be, hogy amikor Sárhegyen beesküdtek, akkor Gyöngyösön a boszorkányok vigadtak, és Sárhegyről a Gellért-hegyre jártak fel.

Koncz Sára azt állította, amikor megtört a kényszervallatás alatt, hogy a Gellért-hegyen lépett szövetségre az ördöggel. Szél Zsuzsanna azt is elmondta, hogy minden évben háromszor, Szent György napján, pünkösdkor és Luca napján, jelenntek meg a hegyen.

Az összes vallomásban az a közös tényező, hogy mindegyik vádlott azt állította, hogy bort vittek a gellért-hegyi pincékből. A hegyre járó boszorkányok pedig amellett, hogy seprűn lovagoltak, még fiatal legényeket is felszerszámoztak, hogy azoknak a hátán ügessenek fel a titkos találkahelyre.

A lóvá változtatás egyébként a szexualitás egyik mitológiai jelképe, valamint azt is jelenti, hogy a boszorkányok erotikus erőivel szemben mindenki tehetetlen.
Hogy valójában mi történt a Gellért-hegyen, azt sajnos egyetlen perirat se írja le pontosan, ezért az sose fog kiderülni, hacsak nem bukkan fel valamilyen történelmi lelet, amelyből kiderülhetne az igazság.

(Forrás: Life.hu)