Sokat könnyít az életünkön, de ugyanakkor komoly csapdákat is rejt, ha a lakásunk nyugalmában dolgozhatunk.
Hála a számítógépeknek, és az internetnek, most már nem feltétlenül kell reggel korán kelnünk, hogy beutazzunk a munkahelyünkre, mert akkor kezdhetjük a munkánkat, amikor jól esik, és a házból se kell kitennünk a lábunkat.

Az otthoni munka előnyeit napestig sorolhatjuk. Kezdve azzal, hogy nem kell tömegközlekedést igénybe vennünk, vagy beülnünk az autónkba, amivel máris spóroltunk. Nem szükséges korán kelnünk, hogy összekészülődjünk, hanem akár pizsamában, az ágyban, laptoppal az ölünkben is dolgozhatunk.

Ráadásul a kollégákkal sem kell vesződnünk, hiszen nem is ismerjük őket, és a főnök is csak e-mailben, telefonon ér el, ha szeretne valamit, tehát egy igazi mennyországban élhetünk a XXI. században. Ám ez könnyen pokollá változhat, ha belesétálunk az otthoni munka számtalan csapdájába!

Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az nem más, mint a maximalizmus. Könnyen ott találhatjuk magunkat, hogy nem napi nyolc órát dolgozunk. Képesek leszünk reggel hétkor kikelni az ágyból, hogy egy gyors reggeli után máris ülhessünk a számítógép előtt, és dolgozhassunk, ami könnyen azt is jelentheti, hogy nem nyolc, hanem tíz-tizenkét óráig csináljuk a munkánkat.

Ehhez lassan hozzá fog jönni az, hogy nem csak hétfőtől péntekig, hanem a hét minden egyes napján ezt fogjuk csinálni, mert, ha akár egy napra is megpróbálnánk leállni, akkor úgy éreznénk, hogy csak lustálkodunk, amikor sokkal hasznosabban is eltölthetnénk az időnket.

Mivel minden éremnek két oldala van, ezért az is előfordulhat, hogy lusták vagyunk, és addig halogatjuk a feladatainkat, amíg nem kapjuk az értesítést, hogy ma éjfélig kell leadnunk a kész munkát. Akkor jön a kapkodás, és az idegeskedés.

Az aranyközépút az, ha szépen beosztjuk magunknak a feladatokat, kialakítunk egy napirendet, és szigorúan betartjuk azt. Határozzunk meg magunknak egy munkaidőt, ami kezdődhet reggel 8 órától, de akkor érjen véget délután 4-kor, hogy legyen időnk mással is foglalkozni.

A más elsősorban embereket, kimozdulást jelentsen, hiszen egész nap a lakásunkban ültünk, úgyhogy szükségünk van társaságra. Ha hagyjuk, hogy legyőzzön minket a lustaság, és elhanyagoljuk a barátainkat, családunkat, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy mindenki eltűnik az életünkből, és már teljesen egyedül maradtunk.

Ennek elkerülésének az érdekében őszintén mondjuk meg a barátainknak, rokonainknak, hogy hajlamosak vagyunk begubózni, úgyhogy rángassanak ki otthonról, és semmiféleképpen se fogadják el, ha nemet mondanánk egy-egy találkozóra.

Ha van kedvünk, ha nincs, akkor is kényszerítsük rá magunkat, hogy emberek közé menjünk! Először ez nehéz lesz, de aztán szépen rászoktatjuk magunkat, hogy ne csak dolgozzunk. Próbáljuk betartani azt is, hogy csak hétfőtől péntekig dolgozunk, és hétvégén pedig csak pihenjünk.

Ha párkapcsolatban élünk, akkor természetesen a kedvesünket se hanyagoljuk el! Menjünk el vele szórakozni, és a nap végén avassuk be, hogy mi mindent dolgoztunk aznap, de ezt követően felejtsük el a munkát!

Az otthoni munka, tehát hajlamossá tesz arra, hogy beszűküljön az életünk, éppen ezért tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, de figyeljünk arra is, hogy ne essünk át a ló túloldalára, és ne is kezdjük el hanyagolni a munkát!

(Forrás: divany.hu)