Kínzással felérő terápiával próbáltak segíteni a tudósok.pschopathA mentális betegeket a múltban is gyakran megbélyegezték, ahogy napjainkban stigmával látjuk el az érintetteket, pedig az orvostudomány már sokkal többet tud erről a témáról, mint régen. A múltban a tudósok rengetegféle módszerrel próbálták gyógyítani a mentális betegeket, akiknek sokszor szörnyű kínokat kellett átélniük.

Az emberi állatkert: Annak idején a mentális betegeket kezelő intéztek nyílt napokat tartottak, hogy a kíváncsi embereket magukhoz vonzzák. Az egyik leghíresebb ilyen intézett a Bethlem Royal Hospital, ismertebb nevén a Bedlam.

A látogatók megismerhették a kiállított pszichiátriai betegeket, pont úgy, ahogy az állatkertben nézhetjük meg a tigriseket, oroszlánokat, majmokat, orrszarvúkat. Habár ezt nem gyógymódként használták a tudósok, mégis mindent elmond arról, hogy a szakemberek hogyan bántak a mentális betegekkel.

Sebészeti bakteriológia: Dr. Henry Cotton brutális kezelésnek vetette alá a mentális betegeket, ugyanis ő azt hitte, hogy a tünetek elmúlnak, ha a megfelelő szerveket eltávolítja. Cotton először a fogakat operálta ki, majd a mandulákat, vakbelet, beleket, petefészket és a heréket. A páciensek többsége belehalt a gyógymódba.

Inzulinos kóma terápia: Manfred Sakel találta fel a gyógymódot, miután egy kómában fekvő cukorbetegnek véletlenül túl sok inzulint adott. Elmondása szerint a páciens meggyógyult a függőségből, ezért Sakel arra gondolt, hogy más mentális betegek esetében is ez a megoldás.

Sakel kihirdette, hogy a terápiát be kell vetni. Ezt a gyógymódot az „Egy csodálatos elme” című filmbe is bemutatták, mint Nas gyógyulásának része. Mivel a mesterséges kóma kockázata igen magas, ezért a mentális betegek 1-2 százaléka soha többé nem tért magához.

Koponyalékelés: Az egyik legismertebb gyakorlat, ha a mentális betegségek gyógyításának múltjáról van szó. A félelmetes terápia során sokszor fűrésszel vagy kalapáccsal vágtak lyukat a páciens koponyájára. A kezelés állítólag a démoni megszállására is kiváló módszer, mert a gonosz kiszáll a lyukon keresztül, ám valójában a koponyalékelésbe rengetegen belehaltak.

Kémiailag előidézett rohamok: Ladislas von Meduna, magyar-amerikai neurológus találta fel a kezelést. A szakember abból indult ki, hogy az epilepsziás betegek nem skizofrének, tehát a roham jótékonyan hat a páciensekre.

Menduna rengetegféle droggal kísérletezett, de végül a metrazolt választotta, aminek rengeteg mellékhatása volt. Amellett, hogy a mentális betegek csontjai gyakran eltörtek, még a memóriájukat is elvesztették. A páciensek egy része függővé vált a kábítószertől.

Halál-születés terápia: A legfélelmetesebb ebben a gyógymódban, hogy napjainkban is alkalmazzák, főleg Kínában, ahol nagy népszerűségnek örvend a terápia, amely során a mentális betegek azt tapasztalják meg, hogy milyen a saját haláluk. Miután átestek a kezelésen, minden probléma nélkül visszatérnek az életbe.

A morbid kezelés érdekében külön „halálélmény centerek” létesültek, ahol a betegek koporsóba feküdhetnek, és átélhetik a temetésüket. Habár nagy butaságnak hangozhat a terápia, mégis állítólag nagyon sokat segített az embereken a halál-születés terápia.

(Forrás: bizzarium.com)