A vámpírokhoz hasonlóan, a vérfarkasok se természetfeletti lények, hanem egy ritka betegségben szenvedő emberek.
A könyvekben és a filmekben megszokhattuk, hogy a legtöbb teremtmény csinos lány, vagy szexi fiú, ezért azt feltételezzük, hogy milyen jó dolog nem embernek lenni. A valóságban azonban semmi irigyelni való nincs abban, ha valaki „vámpír” vagy „vérfarkas”.

Ahogy korábban a vámpírok esetében, úgy a vérfarkasoknál sincs szó természetfeletti dolgokról, mert ők olyan emberek, akik farkasember-kórban szenvednek. Ennek a betegségnek a tünetei a bőr elszíneződése, kisebesedése, és a nagyon sűrű arc- és testszőrzet.

Az idegi rendellenesség következtében, a betegeknek nem csak a testük, hanem a viselkedésük is megváltozik. Bizonyos anyagoktól heves allergiás reakciók alakulnak ki náluk és elkerülik a vakítóan éles fényt is. A farkasember-kór olyan ritka betegség, hogy a középkor óta csupán ötven esetet dokumentáltak, ezért a modern orvostudomány is csak ismerkedik a betegséggel.

Az igazi vérfarkasok, a farkasember-kór mellett, a lycantrophiában is szenvedhetnek. Ez egyfajta elmebetegség. Akiknek ez a baja, azok farkasnak képzelik magukat. A viselkedésüket úgy változtatják meg, hogy felveszik az állat viselkedését. A lycantrophiában szenvedő arra is vetemedhet, hogy nyers húst kezd el enni. Ez akár emberhús is lehet.

Mivel az őseink még nem ismerték ezeket a betegségeket, ezért rengeteg legendát költöttek a vérfarkasokról és farkasemberekről. Közöttük akadtak olyanok, akik azt hitték, hogy ezek a betegek fekete mágiát űző varázslók, vagy az ördögtől kapott övvel, kenőccsel képesek farkassá változni, hogy gyerekeket egyenek.

Mások szerint, akik a farkasember lábnyomából ittak, azok biztos, hogy elkapták a kórt. Ha pedig egy vérfarkast elégettek, akkor az, aki belélegezte a füstöt, szintén átváltozhatott vérfarkassá.

A babonás emberek természetesen megoldást is találtak arra, hogy hogyan lehet kigyógyítani a farkasembereket a kórból. A romantikus gyógymód erre az volt, hogy az igaz szerelmük könnycseppjét kellett lenyelniük, hogy újra emberek legyenek. Más abban hitt, hogy az árnika krém, egy pap, vagy egy rájuk dobott ruhadarab is elég ahhoz, hogy többé ne legyenek farkasemberek.

A történelemben az emberek arról ismerték fel a vérfarkasokat, hogy azoknak összeérő szemöldöke volt, a középső ujjuknál hosszabbnak bizonyult gyűrűsujjuk, szőrös volt a tenyerük, és hosszúra növesztették a körmüket. Ezen kívül még élesebbnek tartották az érzékszerveiket. Táplálkozás tekintetében az volt gyanús, aki nyers és véres húst evett.