Rengeteg infó az 5% ÁFA ügyében. Kattintson... Minden infó az új CSOK-ról és a jogszabályokról. Kattintson ...

Paul Graham elnevezte és hierarchiába rendezte az ellenvetéseket

Tetszik a cikk?

Gúnyolódástól a fő gondolat cáfolatáig terjed a piramis, ami segíthet, hogy a jövőben jobban érveljünk.ellenvAki az interneten olvasgat, esetleg maga is ír, az rendszeresen szembesülhet azzal, hogy az emberek milyen stílusban kommentelnek. Sokuk az eredeti gondolat személyét támadják, míg mások próbálnak ellenérveket felsorolni, ám nem egyszer nem arról beszélnek, ami az első vélemény lényege.

Paul Graham szerint az ellenvetéseket meg lehet különböztetni egymástól, ezért elnevezte a különböző típusokat, majd hierarchiába rendezte azokat.

0. szint: gúny, szitkozódás: Ehhez a szinthez tartóznak az olyan ellenvetések, mint például a „Gusztustalan feminista”, „Soros-bérenc”, „Te nem vagy normális!” kommentek. Ez a szint az ellenvetések legalja, ahol egy szó sem esik az elmondottakról, leírtakról, mert csak a másik személy megkérdőjelezéséről van szó.

1. szint: „ad hominem”, vagyis személyeskedés: Idesorolhatjuk például a „Mit tudsz te erről, nem is itt élsz?” hozzászólást. Habár egy fokkal jobb, mint a fröcsögés, mégis itt sem esik szó az adott témáról, a kommentből pedig hiányoznak az érvek, mert csak az első vélemény kifejtőjének a hozzáértését, illetékességét kérdőjelezi meg.

2. szint: a stílus kritikája: Itt említhetjük például a „Hogyan lehetne komolyan venni azt, aki ilyen igénytelenül fogalmaz?” hozzászólást, ami igaz, hogy nem az első gondolat írójának a személyét támadja, ám még mindig nincs sok köze a téma cáfolatához.

A stílus megítélése szubjektív, ráadásul a stílusnál fontosabb, hogy a szerzőnek igaza van-e, valamint a leírtak, elmondottak mennyire helytállók.

3. szint: ellentmondás: Habár itt már valóban az adott témáról van szó, mégis a vitatkozó csak annyit közöl, hogy az eredeti vélemény nem igaz, ám tényeket és érveket nem sorol fel, ami ezt alátámasztaná.

4. szint: ellenérv: A kommentelő itt ellentmond az eredeti gondolat gazdájának, majd a saját gondolatait érvekkel bizonyítja. Ugyanakkor itt előfordul, hogy az ellenérv nem egészen arról szól, ami az eredeti téma volt.

Ezen a szinten a vitázó felek nagyon bele tudnak melegedni az érvelésbe, egyre görcsösebben bizonygatják a saját álláspontjukat, miközben észre sem veszik, hogy nem ugyanarról beszélnek, de nem ritka, hogy nem tűnik fel nekik, hogy a gondolataik mélyén egyetértenek.

5. szint: cáfolat: A legmeggyőzőbb ellenkezés az, ha a vitatkozó megcáfolja a másik állítását. Ez már munkás dolog, hiszen meg kell találni az eredeti szövegben a logikai bukfencét, amit idézni és cáfolni kell, ezért ez a szint elég ritka.

Ha az ellenvetés írója nem tudja pontosan idézni a döccenőt, akkor csak kiragad egy kis részt az eredeti gondolatból, amit felnagyít. A jó cáfolatnak pontos idézetből kell kiindulnia.

6. szint: a fő gondolat cáfolata: A vitatkozó megragadja és pontosan idézi az eredeti szöveg fő gondolatát, amit érvekkel és tényekkel cáfol. Ez csak akkor működik, ha az ellenkező képes arra, hogy teljesen megértse a másik mondanivalójának a lényegét.

Nincs szükség szó szerinti idézetre, hanem csak a valódi lényegre. Mivel ez egyáltalán nem könnyű, ezért nem véletlen, hogy az ellenvetés-hierarchia piramis alakú, ugyanis minél szélesebb, annál többet halljuk, látjuk az adott szinthez tartozó hozzászólásokat.

Az ember használja bármelyik szintű ellenérvelést, még nem biztos, hogy győzhet, hiszen a 6. szinthez illő cáfolat is lehet botorság, ám mégis meggyőzőbb lehet, mint a 0. vagy a 2. szintű érvelés, mert azokkal senkit sem lehet meggyőzni semmiről.

Amennyiben a hierarchia segít megérteni, hogy hogyan lehet másképp vitázni, akkor az már komoly lépés abba az irányba, aminek végén hatásosabb érvelővé válhat az ember, miközben kevésbé lesz sértett vagy sérült.

(Forrás: divany.hu)


Tetszik az oldalunk? Kérlek lájkolj! Köszönjük!

Szólj hozzá

Az e-mail cím nem publikus.Kötelező kitölteni *

*