Francis T. McAndrew, a Knox Főiskola professzora megvizsgálta, hogy miért tartunk a színes ruhás, elmaszkírozott nevettetőktől.clownAz ókori Egyiptomban és Kínában is léteztek bohócok, hiszen akkoriban ők voltak az udvari bolondok. A római és a görög színpadi szatírákban a bohóc feladata az volt, hogy mások megtréfálásával szórakoztassa a közönséget.

Az angol clown (bohóc) szót először Shakespeare használta a drámáiban, amikor az ostoba, bolondos karaktereket jellemezte. A klasszikus parókás, festett arcú és színes ruhás cirkuszi bohóc csak a XIX. században jelent meg legelőször.

Ez a kinézet nem sokat változott az elmúlt évszázadokban, ám az emberek irántuk táplált érzelmei annál inkább, ugyanis napjainkban elsősorban a gonoszság, a bűnözés és a gyilkolás jut az eszünkbe, ha a bohócokra gondolunk.

Ennek egyik oka John Wayne Gacy, aki az 1970-es években bohócruhában és Pogó néven lépett fel a gyerekek születésnapján, miközben titokban 33 embert megölt. Az 1980-as években a bostoniak pánikoltak, mert a nyílt utcán és az elhagyatott helyeken embereket rémisztgető bohócruhás alakok jelentek meg. Loren Coleman kriptozoológus előállt a fantombohóc elmélettel, ami a bohócészleléseket a tömeghisztéria számlájára írta.

Hollywood is alaposan meglovagolja a bohócok iránti vegyes érzelmeket. Gondoljunk csak az American Horror Story Freak Show című évadára, amiben azt láthatta a néző, hogy Twisty a fél város megöli, de ott van Joker is, vagy a Poltergeist bohócbabás jelenete.

A média se ártatlan, hiszen az újságírók felkapták a témát, emiatt gyakran hallhatunk, olvashatunk álarcos bűnözőkről. Mindezek után már csak az a csoda, hogy még élnek a Földön olyan emberek, akik szeretik a bohócokat.

Egy Angliában végzett 2008-as vizsgálatból kiderült, hogy valójában kevés gyerek szereti a bohócokat. Az is világossá vált, hogy a gyerekkórházak falain gyakran megjelenő bohóc dekoráció nem gondoskodó környezetre utal, hanem negatív érzéseket vált ki a kis betegekben, akik furcsának találják a dekorációt.

Francis T. McAndrew, a Knox Főiskola professzora szerint az sem véletlen, hogy olyan sokan utálják Ronald McDonaldot is. A kutató az On the nature of creepiness (A borzongás természetéről) című tanulmányában megpróbálta megmagyarázni a bohócoktól való félelem jelenségét. A vizsgálatában 1341 önkéntes vett részt. A 18-77 éves férfiak és nők online kérdőíven válaszoltak.

A felmérés az alábbi részekből állt:

1. Az önkénteseknek 44 különböző viselkedésről kellett megállapítaniuk, hogy mekkora annak az esélye, hogy egy általuk hátborzongatónak bélyegzett személyre jellemző (például ok nélküli ijesztgetés.)

2. A résztvevőknek aszerint kellett rangsorolniuk 21 különböző foglalkozást, hogy szerintük melyek a leghátborzongatóbbak.

3. Az alanyoknak két hátborzongató hobbit kellett írniuk.

4. Végül a válaszadóknak meg kellett mondaniuk, hogy bizonyos kijelentéseket kötnének vagy sem a hátborzongató emberekhez.

A kísérlet alanyai rengetegszer megemlítették a bohócokat, amiből a pszichológus azt a következtetést vonta le, hogy a borzongás elsődleges oka a bizonytalanság, valamint ez az érzés egy adaptív válaszreakció a kétértelmű (vész)helyzetekben.

Rami Nader kanadai pszichológus, a coulrofóbia kutatója úgy véli, hogy a bohócok sminkje és ruhája elrejti a valódi identitásukat és érzelmeiket. Ez összecseng McAndrew feltételezésével, ami arról szól, hogy a bohócokat a bennük megbújó kétértelműség, a kiszámíthatatlan nonverbális viselkedés teszi ijesztővé.

A rendkívül szokatlan fizikai jellemzők, tehát a paróka, a nagy piros orr, a smink, az aszimmetrikus szabású ruha mind-mind hozzájárulhat az emberek bizonytalanságérzéséhez, hiszen soha nem lehet tudni, hogy a bohóc mit fog tenni a kiszemelt áldozatával. Az új kutatás eredménye azt igazolja, hogy csak a kinézet nem feltétlenül ad okot a félelemre, de a különös szokások és viselkedésminták képesek felnagyítani a furcsa tulajdonságokat.

(Forrás: divany.hu)