Pozitívan hat a személyiségünkre, ha nemet kapunk válaszul a barátoktól, ismerősöktől.helpAmikor a legjobb barátot próbáljuk körülírni, akkor szinte mindig kiemeljük, hogy az illető mindig kedves, figyelmes és segít, ha nehéz időszakot kell átélnünk, ám egyáltalán nem biztos, hogy az a legjobb barátunk, akire mindig számíthatunk, és mindig egyetért velünk.

Ennek oka, hogy sokszor kifejezetten pozitívan hat a személyiségünkre, ha elutasítást kapunk, mert nem egyszer ez a legjobb támogatás, ami a másik személytől érkezhet.

Különbség elutasítások között: Fontos, hogy a jellemépítő elutasítás nem az a kritika, amit sértő, már-már fájdalmas szavakkal közöl valaki. Létezik támogató elutasítás, amikor egy közeli ismerősünk elmondja a véleményét egy-egy ötletünkkel, viselkedésünkkel kapcsolatban, ám ez ellenkezik a saját álláspontunkkal.

Ebben a helyzetben háromféle pozitív elutasítást kaphatunk, amik egyáltalán nem olyan rosszak, mint azt az adott szituációban képzeljük, sőt, meglepően jó hatást gyakorolhat az életünkre, ha a barátaink között vannak, akik nem bólogatnak mindenre, amit kitalálunk, hiszen a barátság nem erről szól.

Megtagadás: Felnőttként gyakran azért vagyunk sikeresek, mert gyerekként a szüleink nem engedték, hogy iskolaidőben akkor feküdjünk le, amikor akartunk, lógjunk az iskolába, és a házi feladatot is meg kellett csinálnunk.

Ennek okát gyerekként nem értettük, de most már tudjuk, hogy a szüleink jót akartak, hogy később tisztában legyünk azzal, hogy milyen helyet foglalunk el a világban. Ugyanezt a pozitív elutasítást felnőttként is megkaphatjuk, ám most is érezhetünk elégedetlenséget, például akkor, ha az orvos nem ír fel nyugtatót, mert tudja, hogy hosszú távon nem tenne jót.

Átformálás: A második pozitív elutasítás akkor következik be, amikor valaki, aki gyakran támogat, most elutasítja a véleményünket valamivel kapcsolatban, és arra biztat, hogy nézzük más szemszögből a problémát.

Képzeljük el, hogy beszélgetünk egy barátunkkal, de sírni kezdünk. Ilyenkor automatikusan letörölnénk a könnyeinket, és bocsánatot kérnénk a kiborulásért, de a közeli barátunk elutasítja a bocsánatkérést, és elmondja, hogy ebben nincs semmi kínos, sőt, úgy érzi, hogy igazán megbízunk benne. Ezzel a megközelítéssel képes elérni, hogy más szemszögből vizsgáljuk a szituációt és átformáljuk a véleményünket.

Átirányítás: Biztos, hogy előfordult már velünk, hogy felkerestünk egy ismerőst, hogy segítsen, de ő nemet mondott, és átirányított valakihez, aki jobban értett az adott problémához, tehát többet segített, mint az adott pillanatban gondolnánk.

Ebben a szituációban az ismerősünk nem vállalja a problémamegoldó szerepét, mert nem akar félrevezetni, ugyanis tisztában van azzal, hogy nincs a birtokában a megoldáskulcsa, ám azt tudja, hogy ki képes igazi segítségre.

Ezek után tehát kijelenthetjük, hogy a személyiségünk fejlődésében nem azok a barátok, ismerősök segítik a legtöbbet, akik mindig kedvesek, támogatók, és mindig egyetértenek velünk, hanem azokat kell jobban megbecsülnünk, akik olykor nem félnek elutasítani, mert tudják, hogy ezzel sokkal többet segítenek, valamint arra késztetnek, hogy megküzdjünk a kihívásokkal, ami az élet elmaradhatatlan része.

(Forrás: bien.hu)