A fiatal felnőttek leggyakoribb dilemmái és megoldásuk.StressHuszonévesnek lenni a legjobb, legalábbis ezt hisszük, amikor még általános vagy középiskolások vagyunk, de ugyanezt halljuk az idősebbektől, akik nem restek hozzátenni, hogy amikor ők huszonévesek voltak, akkor már ezt és azt elérték.

A huszonévesek azonban egyáltalán nem gondolják úgy, hogy megfogták az Isten lábát az életkorukkal, hiszen egyik döntést kell meghozniuk a másik után, főleg akkor, ha munkáról van szó.

Nem a pénz számít: Az egyik legnagyobb dilemma az, hogy sok huszonéves máris annyit szeretne keresni, mintha harminc éve dolgozna, ám a karrier első néhány éve nem a pénzről, hanem a munkahelyi tapasztalatszerzésről, előrelépésről, közösségről szól.

Ha másik munkahelyet keresünk, akkor a legfontosabb, hogy megleljük azt a területet, amiben hosszú távon is el tudjuk képzelni magunkat, tehát nem az számít, hogy hol ajánlanak magasabb fizetést. Természetesen, ha diplománk és nyelvvizsgánk van, akkor úgy érezzük, hogy megérdemeljük, hogy a munkába ölt energiánk megtérüljön, tehát szívesen átugornánk a kezdő fizetés lépcsőfokát.

Ez érthető dilemma, de jól tesszük, ha az állásinterjú előtt érdeklődünk az ismerőseinknél, hogy hasonló munkatapasztalattal ki mennyit keres, ám véssük az eszünkbe, hogy huszonévesen az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a legjobb haladási irányt!

Jó hely: Ez is olyan, mint a párkapcsolat, hiszen míg ott azon dilemmázunk, hogy a megfelelő partner mellett élünk-e, addig a munkahelyünk esetében az a nagy kérdés, hogy jó helyen vagyunk-e.

A huszonéves korosztályról általánosságban elmondható, hogy nem a jelenre koncentrálnak, hanem minden lépésükkel a jövő kimenetelét keresik, ezért ebben az életszakaszban nem feltétlenül igaz, hogy eleve rossz, ha az jut az eszünkbe, hogy nem a jó helyen vagyunk.

Ilyenkor tapasztalunk, megnyílik előttünk a világ, felfedezzük a lehetőségeinket. Attól, hogy van munkánk, amit imádunk, még járhatunk nyitott szemmel, még nézegethetjük az internetes álláshirdetéseket, mert nem szabad korlátozni magunkat. Maradjunk nyitottak, és mindig kövessük a céljainkat!

Nincs rossz ötlet: Ha tele vagyunk ötletekkel, akkor az a kérdés, hogy elmondjuk, vagy átgondoljuk, ám tudnunk kell, hogy nincs rossz ötlet. Amikor csapatban dolgozunk, akkor mindenképpen adjunk hangot annak, amit kiötöltünk, hiszen a közös gondolkodás előrelendíti a projektet.

Azért is érdemes elmondani az ötletet, mert lehet, hogy a másiknak erre volt szüksége. Lehet, hogy végül nem konkrétan a mi ötletünket valósítjuk meg, de ennek oka az, hogy a kollégáink tapasztaltabbak, emiatt jobban tudják, hogy mit fogad el az ügyfél, a vezetőség.

Kinek leszünk a példakép: Huszonévesen is fontos, hogy hasznosnak érezzük magunkat, hogy valamivel kitűnjünk a tömegből. Lehet ez a személyiségünk, a szorgalmunk, a tudásunk vagy a motiváltságunk. Pályakezdőként azonban nem könnyű versengeni a tapasztalattal, de nem is kell, mert megvan bennünk minden képesség, amivel példát mutathatunk. Használjuk a saját képességeinket, és ne akarjunk szerepet játszani!

Mennyit ér az igyekezet: Az egyik legnagyobb dilemma huszonévesen a fiatal évek befektetése. Mivel nagy a piaci verseny, emiatt elvárják tőlünk a túlórát, a kötelezők felett teljesítést, miközben mi azon agyalunk, hogy semmit se élvezhetünk a színes világból.

Az egyetem alatt minden este a haverokkal buliztunk, de most örülünk, ha munka után aludhatunk. Ez ellen nem tehetünk sokat, mert el kell fogadnunk, hogy a felnőtt élet ilyen, és nem jut minden héten időnk a barátokra.

Huszonévesen fel kell állítanunk a fontossági sorrendet, amihez tartsuk magunkat. Éljünk úgy, hogy abba fektetjük a több energiát, ami nekünk fontos. Lehet ez a karrier építése, a sport, esetleg a barátokkal töltött idő. Ha sikerül felállítani a prioritást, akkor az a szabad választásunk, tehát nem fog nyomasztani, ha le kell mondanunk valamiről.

(Forrás: bien.hu)