Britta Renner szerint erősebb lesz a gasztronómiai élmény, ha nem látjuk, hogy mi van a tányéron.
Britta Renner, a német Konstanzi Egyetem pszichológusa 90 egyetemi diákján végezte el azt a kísérletet, amiben a hallgatók három különböző öntettel (meggy, karamell, eper) meglocsolt vaníliafagylaltot ettek.
Az alanyok egyik csoportjának az volt a feladata, hogy még az előtt értékeljék az édesség ízét, állagot, mielőtt kitöltik a kérdőívet arról, hogy mennyit ettek a fagylaltból, és mennyire érezték jóllakottnak magukat. A másik csoport dolga az volt, hogy egy sötét szobában, átalakított síszemüveget viselve teszteljék ugyanazokat az ízeket.
A kísérlet eredményéből kiderült, hogy azok, akik bekötött szemmel ettek, 9 százalékkal kevesebbet fogyasztottak a fagylaltból, mint azok, akik látták, hogy mit esznek. A látó csapat 33 százalékkal, a vak csoport 88 százalékkal becsülte túl, hogy mennyit evett.
A kutatók szerint az utóbbi eredmény oka az lehet, hogy a fagylaltot a „rossz élelmiszerek” közé sorolják, ezért az alanyok bűntudatot éreztek a fagyizás közben. Renner szerint az első adat oka az, hogy a vakon evők számára nem volt annyira vonzó az édesség, mert őseink is a látvány alapján döntötték el, hogy valami ehető, vagy sem, ezért biztos, ami biztos alapon kevesebbet eszünk abból, amit nem tudunk alaposan megnézni.
A kutatók szerint azért is evett kevesebbet a vak csoport, mert jóllakottabbnak érezték magukat. Ez is ahhoz vezethető vissza, hogy a látás útján döntjük el, hogy eleget ettünk-e. Renner végezetül hozzátette, hogy amikor kiiktatjuk az egyik érzékszervünket, akkor a többi erősebben működik, tehát, ha nem látjuk, amit eszünk, akkor intenzívebben érezhetjük az ízeket, így gyorsabban eltelítődünk, ami segíthet a fogyásban.
(Forrás: divany.hu)
Legutóbbi hozzászólások