Sandra Pedro 17 hetes terhesen kapott agyvérzést.kidCsászármetszéssel jött a világra Lourencio Salvador, aki annak ellenére egészséges, hogy a lélegeztetőgépre kapcsolt, 37 éves anyukája 4 hónapja agyhalott. Sandra Pedro február 20-án panaszkodott, hogy rettenetesen fáj a feje, majd összeesett.

Az orvosok megpróbáltak segíteni a kismamán, de órákkal később agyhalottnak nyilvánították, a kisbabájáról pedig azt feltételezték, hogy meghalt, ám az orvosok legnagyobb meglepetésére, a magzat életben maradt.

Az orvosok és a nővérek 107 napon keresztül táplálták a kisbabát, akinek énekeltek, simogatták Sandra hasán keresztül, majd a nyolcadik hónap elején világra segítették a 2 kilogramm 35 dekás babát.

Lourencio édesapja, Miguel Angelo Faria elmondta, hogy Sandra agyvérzése után azt hitte, hogy a baba is elment, ezért már készültek lekapcsolni a lélegeztetőgépről az anyukát, amikor az orvosok meghallották a szívhangot.

Az apuka arról is beszélt, hogy szombat este a barátaival kártyázott, amikor Sandra hajnalban szólt, hogy nagyon fáradt, úgyhogy lefekszik. Nem sokkal később a férfi meghallotta, hogy a nő a fürdőszobában sír, mert nagyon fáj a feje, és biztosan meg fog halni.

Miguel szólt a barátainak, hogy hívjanak mentőt, de mire kiértek a helyszínre, addigra Sandra eszméletlen volt. Az eset után másnap, vasárnap akarták lekapcsolni a gépről a kismamát, a család pedig szervezni kezdte a temetést, de az orvos az utolsó vizsgálat után megtalálta a szívhangot, majd felkiáltott, hogy még soha nem látott halottat élő babával.

Miguelnek így nem csak azzal a gondolattal kellett megbirkóznia, hogy örökre elvesztette a párját, hanem az örömhírt is fel kellett dolgoznia, ami furcsa érzést keltett benne. A férfi nagyon remélte, hogy a fia életben marad, de nem sok esélyt látott erre, hiszen a 32. hétig még rengeteg idő volt, ezért minden nap attól félt, hogy azzal a hírrel hívja fel a kórház, hogy a baba is meghalt.pregIdőközben kiderült, hogy Sandrának veserákja volt, amiről a család azt hitte, hogy a nő 10 évvel korábban legyűrte a betegséget, de azzal is tisztában voltak, hogy a terhesség így is kockázatos. Sandra betegségéről csak a nővére, Anabela tudott. Az asszony elmondta, hogy Sandra nem akarta megszakíttatni a terhességét, mert nagyon akarta a babát, akiért az életét adta.

Miguel a császármetszés napján a váróteremben reszketett, majd abba sem tudta hagyni a vigyorgást, amikor meglátta a hosszú, fekete hajú kisfiát, aki az oldalán feküdve, békésen nézelődött.

Az apuka „szülési szabadságot” kapott az autóalkatrészekkel kereskedő cégtől, ahol dolgozik, ám a kisfiát még nem foghatta meg, ugyanis inkubátorban van. Habár Miguel már most imádja a gyermekét, mégis a történet nem ér véget azzal, hogy a férfi mennyire élvezi a gyermeke látványát, mert Sandra szülei szeretnék magukhoz venni a kisfiú feletti gyámságot.

Az anyai nagyszülők azzal érvelnek, hogy Miguel egyszer kijelentette, hogy nem lesz képes felnevelni a babát, ám a férfi ezt tagadja, ugyanis ő csak annyit mondott, hogy aggódik, hogy talán nem kap elég szabadságot a munkahelyén.

Az apuka ezt még akkor említette, amikor az orvosok azt feltételezték, hogy a Lourencio nem lesz egészséges, ami tényleg megijesztette a férfit, aki arra gondolt, hogy nem lesz alkalmas egy sérült kisfiú felnevelésére.

Ám a helyzet most megváltozott, mert a kicsi egészséges, Miguel dupla szabadságot kapott, ráadásul Sandra gyermekgondozási szabadságát is megkapja, tehát decemberig otthon lehet a kisfiával.

Miguel végül megmondta Sandra szüleinek, hogy amikor visszamegy dolgozni, akkor napközben vigyázhatnak az unokájukra, de ezt a háborút be kell fejezniük, mert Lourenciónak szüksége van arra, hogy az egész családja szeresse.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)