Napjainkban egyre nagyobb teret ölt az agresszió, ezen belül is a nyelvi agresszió. Minden korosztályt érint, de leginkább a tizenévesek, azon belül is a 13-14 éves korosztálynál tapasztalható. Leggyakoribb szóban, de az internet adta lehetőségeket is lehet rossz célra használni. Így a közösségi oldalakon, fórumokon, blogokon elharapózó troll jelenség nem csak a fiatal korosztályt éri. Ide sorolható az SMS is.

A verbális agresszió fogalmába beletartoznak a bántó szándékkal mondott vagy leírt szavak, a tiltott, vagy csúnya, trágár szavak, kifejezések. Ide sorolható a hallgatás is esetenként, ha a másik személy nem válaszol, szándékosan figyelmen kívül hagyja a másik ember kérdését, kérését. Ahogy a jól ismert dal is mondja: „Ha a csend beszélni tudna, milliónyi hangon szólna”.

Mindenfajta agressziót, így a verbálisat is valamely feszültség okozza, a feszültséget pedig az érintett verbális, nonverbális vagy fizikai agresszióval vezeti le, akkor is, ha eredetileg nem ez állt szándékában. Az agresszió különböző fajtái összefüggnek, jelentkezhetnek együtt is, vagy egyik a másik következménye, például verbális agressziót sokszor követi fizikai.

Mint sok minden, az agresszió is egyfajta mintakövetés. Kezdődik már egészen kicsi korban. Mintát jelent a család és a közösség, már az óvoda, később az iskola, majd a munkahely. Középiskolás diákok úgy nyilatkoztak, hogy azért élnek ezzel az eszközzel, mert ez divat, az a „menő”, aki így beszél, és senki nem akar lemaradni, vagy kimaradni, és úgy érezhetik, hogy ettől nagyobbnak látszanak. Különösen a 12 és 18 éves korosztálynak fontos a kortárs csoport vélekedése, értékrendje. Az eszközök megválasztásában van különbség a fiúk és a lányok között.

Sajnos, a média sem mentes a nyelvi agressziótól. Itt is hangsúlyozni kell a mintakövetés. Akarva-akaratlanul követik a nézők, a hallgatók, olvasók, amit láttak, hallottak, olvastak a médiában. Mivel az írás még mindig kötelez, így az írott sajtóban, egyéb nyomtatott felületen kevésbé szembeötlő, azonban az elektronikus médiában már jobban elterjedt. Pedig az internet használók tudják, hogy elektronikus lábnyomukat ott hagyják a „cyber” világban, sok oldalon törölni sem lehet. Minden nagyon gyorsan történik sok esetben sem idő, sem mód nincs bocsánatkérésre, módosításra.

Az elektronikus úton terjedő nyelvi agresszió mögött az rejlik, hogy az emberek, különösen a gyerekek e lehetőség mögé bújva adják ki negatív érzelmeiket, legyen az düh, harag, csalódottság, kisebbségi érzés, bármilyen feszültség. Úgy gondolhatják, hogy így rejtve maradnak, nem kell vállalniuk arcukat, nevüket, pedig pont fordítva van: így olyanok olvashatják, akiket nem akart bántani, vagy semmi közük az adott esethez, mégis az agresszor nevét így könnyű megjegyezni. Ha egy ilyen módon sértegető, támadó gyereket vagy akár felnőttet megkérdezünk, hogy a szemébe is merné-e mondani, amit leírt, akkor a válasz legtöbbször nem.
Lehet, hogy a szó elszáll, de szavaknak súlya, ereje van akár kimondva, akár leírva. A káromkodások, szitok- vagy trágár szavak eredete is tanulságos.

A történelem során voltak olyan szavak, például betegségek, amiről nem beszéltek, nem volt szabad, vagy féltek annak negatív következményeitől, tehát nem beszéltek róla. Ilyen volt néhány testrész, bizonyos betegségek neve, illetve az Istennel kapcsolatos szavak, kifejezések. Ez utóbbiban a különböző európai nyelvek között jelentős eltérés tapasztalható. A káromkodások terén a nyelvészek megállapították, hogy a magyar káromkodások a többi nyelvével összehasonlítva nagyon képszerűek, változatosak. Hasonló változatosságot mutatnak az olasz káromkodások.

A verbális agresszió visszaszorítása érdekében a szakembereken kívül sokat tehetnek a családok és a közösségek. A cél az, hogy a feszültséget az adott ember – gyerek vagy felnőtt – ne agresszióval vezesse le. Így célszerű kibeszélni a problémát. Hasznosnak bizonyultak a drámapszichológiai foglalkozások is. Nem elég korán kezdeni, nem kell megvárni, míg a probléma jelentkezik. Tehát beszélgessünk, beszéltessünk, legyünk értő hallgatók, a másik emberre őszintén odafigyelő embertárs.

Kép forrása: pszichologin.blog.hu