Ha előre bevásárolunk, kilenckor az ágyban vagyunk, és szidjuk azokat, akik hétköznap buliznak, akkor biztos, hogy kezdünk úgy viselkedni, mint a szüleink.
Gyerekként forgattuk a szemünket, ha anyukánk, vagy apukánk, olyasmit mond, vagy tett, ami szerintünk annak a jele, hogy öregek. Fiatalon még megfogadjuk, hogy mi soha, de soha nem leszünk ilyenek, ám eljön az a kor, amikor észrevesszük, hogy egyre jobban hasonlítunk a szüleinkre.

A következő tíz jel segít abban, hogy kiderítsük, már elvesztünk, vagy még van remény a számunkra, és elkerülhetjük az elkerülhetetlent:

1. Rajongtunk a bulikért, és azzal sem volt problémánk, ha hétköznap szórakoztunk. A szüleinknek ez nem tetszett, ezért mi esküdöztünk, hogy még az ő korukban is bulizni fogunk! Az ígérettel ellentétben, ma már idegesít, és legszívesebben kihívnánk a rendőrséget, ha valaki munkanapon bulizik, és bömbölteti a zenét.

2. A múltban nem pocsékoltuk a drága időnket főzésre. Zacskós leves, száraz tészta, vagy egy vajas kenyér, és jól is laktunk. Most azonban azon kapjuk magunkat, hogy vadászunk az akciókra, és egy hétre előre bevásárolunk.

3. Az „Amikor én ennyi idős voltam…”, és társai, kezdetű megjegyzésektől égnek állt a hajunk. Most a fiatalabb korosztályt kergetjük ki a világból ezekkel a bölcsességekkel, amiket azért adunk, mert ők még gyerekek, és szükségük van az útmutatásra, amit tőlünk megkaphatnak.

4. Tinédzserként imádtunk éjfélig fent lenni, és elítéltük a szüleinket, amiért már kilenckor aludtak. Ma már eszünkben sincs virrasztani, és azzal sem foglalkozunk, hogy hány óra van. Örülünk, ha munka után bebújhatunk a paplan alá, és aludhatunk. Ha kilenckor, akkor kilenckor.

5. Régen kívülről fújtuk az összes tini, szerelmes, dráma sorozatot, míg a helyszínelős, nyomozós, lassú krimiket, amiket a szüleink néztek, utáltuk. Most vígan, vagy éppen megjátszott undorral, de megjelenünk az adáskezdésre, és a szüleinkkel nézzük meg a krimi legújabb epizódját.

6. Anno állandó vita tárgya volt, hogy használjunk alátétet, és ne koszoljuk, karcoljuk össze az asztalt. Ma már teljesen evidens, hogy nem tesszük a poharunkat közvetlenül az asztallapra, és rászólunk arra, aki nem használ alátétet.

7. Évekkel ezelőtt, ha anyukánk ránk szólt, hogy mindig legyen nálunk valami ennivaló, és elsősegély eszköz, csak legyintettünk rá. Most már el sem indulunk ezek nélkül.

8. Gyerekként azt se tudtuk, hogy a kedvenc mesénkben vannak szülők. Ma már sokkal jobban azonosulunk a főhősök szüleivel. Ugye, hogy Jázmin apukájának mennyire fájhatott a feje, amikor a lánya összejött egy tolvajjal!

9. Régen csak azért néztük a teleshop reklámokat, hogy nevethessünk rajtuk. Most azon kapjuk magunkat, hogy sorra vesszük az adott termék előnyeit és hátrányait.

10. Utáltuk, ha kioktattak minket. Most mi tesszük ezt másokkal, amiért minket utálnak.

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)